Az 1974-es évben Hollandiában az energiatakarékosság jegyében bevezetett háromnapos munkahétnek köszönhetően az embereknek több szabadidejük lett, és az akkoriban frissen alapított Koga kerékpárgyártó márka azonnal ki is használta a lehetőséget.
A tulajdonos Andries Gaastra korábban értékesítő menedzserként dolgozott apja cégénél, a Batavus-nál, és mikor az eladta vállalkozását, létre hozta felesége és saját nevének kezdőbetűiből a mára jól ismert Koga márkanevet. Gaastra célja az volt, hogy könnyűsúlyú kerékpárok széles körű választékával fedje le a piacot. Korán felismerte, hogy a legmagasabb minőségi követelmények érdekében fontos, hogy kizárólagos beszállítókkal dolgozzon. A legelső Koga-t egyedül építette, saját otthonában Oranjewoudban. Amikor cége Shimano alkatrészek importőrévé vált Hollandiában, egy egész hálózat kezdett körvonalazódni, számos japán gyártó termékeivel kiegészülve. Köztük volt a Miyata márka, amely már 80 éve vázakat gyártott. Megszületett az egyezség, és attól fogva egészen 2010-ig ők gyártották a Koga vázakat, kitűnő minőségű kerékpárokon megörökítve a két márka házasságát.
A Koga első versenykerékpárjai 1976-ban jelennek meg, így a most benutatott Road Racer modell is, amely hűen tükrözi Gaastra eredeti célját: a Shimano-val való együttműködés úttörőjévé válni Európában. Az itt bemutatott versenygép típusa ismeretlen volt számomra és csak a megvásárlást követően volt alkalmam utánajárni történetének. Az igényes krómozásoknak és a gyári állapotnak köszönhetően döntöttünk mellette, és persze a hetvenes évek közepéből származó Shimano 600-as váltókarok is vonzottak, lévén igen ritka darabok. A típusról hamar kiderült, hogy az idén negyvenedik évfordulóját ünneplő Koga-Miyata versenykerékpár-gyártás egyik legelső példánya, erről a gyártó hivatalos honlapjának történeti visszatekintése is tanúskodik. A felújítás során a honlapon található fotót vettem alapul, szerencsémre nem sok változtatás tapasztaltam az eredeti állapoton.
A fényképen látható kerékpáron az eltérés a következő volt: elsőként a Dura-Ace fékszett, amelyeken a szorító fülek fekete bevonata árulkodik leginkább. A váltók szintén Dura-Ace Crane típusúak. Cikkünk főszereplőjén első generációs, erősen trapéz formájú Shimano 600-as fékeket találunk eredeti fékkarokkal, és ebből az alkatrész csoportból választották a váltó szettet, a még menetes agyakat, valamint az ötsebességes racsnit is. A hajtás és kiegészítők terén az SR (Sakae/Ringyo) gyár termékeit használták, ezekből is leginkább a csúcsot jelentő Royal típust.
Feltételezhető, hogy a kereskedésben opcionális, vagyis pénztárcafüggő volt a felszereltség kérdése, hiszen utólagos szerelésnek nem sok nyomát találtam, minden alkatrész a helyén volt, egyetlen alátét sem hiányzott a bringáról. A kifogástalan pedigré minden egyes alkatrészen megtalálható. A betűvel kezdődő dátumkód igazolja az 1976-os évjáratot: a Shimano-nál ez könnyen beazonosítható.
Érdekesség, hogy az agyakat és a küllőket is eredetinek találtam, így a felemás felnik ellenére is biztosnak tűnt, hogy nem véletlenül került bele elöl 32, hátul pedig 36 küllős kerék. Szingós felniből szerencsére nincs hiány, így a versenygéphez méltó Mavic Monthlery Pro típusokat fűztem be, amikre új Vittoria szingók kerültek. A fékkarok gumiborítása tipikusan áldozatul esik az idő vasfogának, így tökéletesen passzoló, utángyártott darabok kerültek fel, az eredetivel megegyező fekete szövetbandázzsal együtt. Sajnos a nyeregcső és a nyereg a múltban valahol elkallódott, ezeket színben és korban harmonizáló olasz darabokkal pótoltam.
A vázról még nem esett szó. Bár az élettartam garanciát tanúsító matrica önmagában is beszédes, hiszen Japánban az ilyesmit komolyan gondolják. A kornak megfelelően gazdag krómozás és feltűnő piros fényezés sejtetni engedi a minőséget. Nem pehelysúlyú, de jó geometriájú, és mind a váz, mind a villa króm-molibdén ötvözetű acélból készült. A Shimano Dura-Ace vázpapucsok szintén a magas minőségi elvárások következményei. Azóta tudjuk, hogy a két cég együttműködése mind a kerékpárpiacon, mind a versenysportban jelentős sikereket szült. Első lépésként ez a vázszett mindkét fél számára tökéletes belépőnek bizonyult, a válogatott japán alkatrészekkel megépítve biztosan megfelelt még az alapító szigorú elvárásainak is!
Szöveg: Zatykó Péter
Fotók: Rovó István
