fbpx

A 80-as évek kevésbé ismert olasz és spanyol alkatrészgyártói

Habár a 80-as évek kerékpárjaival foglalkozó sorozatunk végére értünk, még mielőtt a 90-es évek forradalmi technikai újdonságaiba (fékváltókar, karbon alapanyag, fokozatszám) belefognánk, kipótolgatjuk építményünk hézagait. Ilyen hiányosság, hogy döntő részt a két óriás alkatrészgyártó meghatározó darabjait mutattuk be, a Modolót leszámítva nem is foglalkoztunk más gyártóval, pedig számos olasz, spanyol, francia és japán gyártó kínált teljes alkatrészcsaládokat a 80-as években. Ebben a cikkben az olasz „ínyencségeket” mutatjuk be, meghintve egy kis latin fűszerkülönlegességgel…

miche9

Minden bizonnyal ismerősen cseng számotokra a Miche márkanév, lévén kiváló termékeik ma is kaphatóak, ráadásul a hazai forgalmazónak köszönhetően a magyar utakon is sok Miche feliratú alkatrész teljesít szolgálatot. Az olasz gyártó 95 éves múltra tekint vissza, Fernando Michelin 1919-ben alapította kerékpáralkatrész-gyártó üzemét. Később fia, Italo vette át a vállalat irányítását, majd unokaöccse, Luigi, közreműködésével mai napig a Michelin család vezeti a céget. A cég elnevezésére a magyarázat természetesen megvan, már csak a kiejtéssel lehet gondunk: de biztos forrásból tudható (lásd Grafitember, aki Észak-Olaszországban Pegoretti mesternél dolgozott), hogy mind a talján, mind a francia kiejtés használatban van, így lehet [mihe] vagy [mis:] is. A mottójuk a közel száz év során nemigen változott: kizárólag Olaszországban gyártott minőségi alkatrészek, folyamatosan a kerékpártechnika élvonalában.

Manapság a pályakerékpározásra szánt alkatrészek jelentik a fő irányvonalat a Miche-nél, de kínálnak teljes országúti alkatrészcsaládot a Campagnolo közreműködésével, illetve jól ismertek kerékagyaik és komplett kerékszettjeik is. Kétségtelenül otthon vannak a könnyűfém-megmunkálás terén, alumínium kerékagyaik, lánckeréksoraik, nyeregszáraik jól mutatják a technológia felkészültséget, a rendelkezésre álló magas szintű forgácsolástechnikát. Manapság a kompozit-technológia irányába is elmozdultak, erre külön részleget hoztak létre a Treviso melletti San Vendemianóban található üzemben. A gyártás folyamata részben automatizált, azaz robotok készítik az alkatrészek döntő hányadát, amely elengedhetetlen, ha egy gyártó az Európai Unión belül kívánja tartani a gyártást.

A versenysportot is aktívan támogatta és támogatja a Miche, számos olasz kerékpárverseny szponzora, és a csapatok által szolgáltatott visszajelzések jelentik a további fejlesztések irányvonalát. Emellett fokozott figyelmet fordítanak a funkcionalitásra: a Miche márkájú alkatrészek az átlag amatőr felhasználó számára készülnek, kiváló ár/érték arányt mutatva. A tartósság és a megbízhatóság a másik fő szempont, amiről kétségtelenül híres a trevisói gyártó.

Miche Primato egy régi Moser vázon...

Miche Primato egy régi Moser vázon…

Visszatérve az általunk taglalt 80-as évekhez, 30 évvel ezelőtt a Miche a kerékpárpiac aktív szereplője volt, több teljes alkatrésszettet is piacra dobott, amelyből a talán legismertebb az itt bemutatott Primato. 1986-ban jelent meg az első kiadás, természetesen akkor még pozícionálást mellőző, alsócsöves váltással. Mivel a trevizói üzem nem volt elég nagy, illetve a fejlesztőkapacitás sem tette lehetővé, a szett egyes alkatrészeit más olasz gyártóktól szerezték be, így a fékszett valójában Modolo gyártmány, a szabadonfutó Regina, bár ez utóbbit maga a Campagnolo is ugyanonnan szerezte be ezen időszakban. A váltórendszer pedig a Gipiemme céggel közös fejlesztés, de Trevisóban is készült. A többi alkatrész, azaz a legendás pedál, az agyszett, a kormánycsapágy vagy a hajtómű saját fejlesztés és gyártás. Ez utóbbiból más gyártók is vettek, bizonyos időszakban még a Campagnolo is dolgoztatott a Miche-vel. Számos olasz vázgyártó szerelte Miche Primato szettel az új kerékpárokat, ilyen a képen látható Moser is, természetesen a neves roveretói cég egyedi felületkezelésű, gravírozott változatot kért.

galli2

A Galli márkanév manapság kevésbé ismert, bár a 80-as években hasonló státusza volt, mint a Miche-nek. Giovanni Galli profi versenyző volt, aki visszavonulását követően az 1960-es évek elején alkatrészgyártó manufaktúrát alapított. Első terméke egy könnyűfémből készült fékszett volt, amellyel jelentős sikert könyvelt el, egyenértékűnek tartották az akkori középkategóriás etalonnal, a Campagnolo Gran Sporttal. A 70-es években az alapító unokaöccse vette át a vállalat irányítását. Dr. Saviónak sikerült nemcsak megújítani az akkori kínálatot, de a torinói gyár bővítésével a 80-as évek második felében komplett, technikailag igen fejlett alkatrészcsaládot is kínált a Galli.

Tetszetős darabok, késsé Campa utánérzés...

Tetszetős darabok, késsé Campa utánérzés…

Szerencsére a Galli név elhomályosodását nem egy anyagi csőd okozta, hanem egy sikeres fúzió a francia Maillarddal és Stronglite-tal: az utóbbi ma is igen jól csengő márkanév a kerékpárpiacon. A Galli is számos profi országúti csapatot szponzorált (pl. Galli Conti), az amatőr versenytámogatásban pedig még ennél is aktívabban vett részt. A 80-as évek elején többek közt a kétszeres olasz bajnok pályaversenyző, Stefano Baudino és a világbajnok orosz ifi pályaválogatott is Galli alkatrészeket használt. A Tour ismert figurája, Herman Van Spinger, a Párizs-Bordeaux 1981-es győztese is Galli-szponzorált volt, de a 83-as amerikai kontinensátszelő RAAM-on is a toronói gyár termékeivel futott be a győztes versenyző.

A hajtómű saját dizájn és kivitelezés...

A hajtómű saját dizájn és kivitelezés…

Sokan tartják úgy, hogy a Galli alkatrészek mindössze Campagnolo utánérzések, ami bizonyos szempontból fedi a valóságot, de a kiváló működés és megbízhatóság biztosítása egy alacsonyabb árfekvésben azért nem kis teljesítmény – még a manapság is komoly kihívás egy kisebb gyártónak.

A csomagolás dizájnja szerintem ütős!

A csomagolás dizájnja szerintem ütős!

A Gipiemme céget 1964-ben alapították Milánóban, alapját egy korszerű fémmegmunkáló üzem képezte. A márkanév a Giro d’Italián gyakran látható GPM, azaz Gran Premio delle Montagna fonetikusan kiejtett változata, jelentése a verseny legmagasabb pontja. Az olasz körversenyen minden kategorizált hágója és hegyi befutója kap egy GPM jelet és besorolást.

Az aero pedáljuk az ipari formatervezés egyik gyöngyszeme...

Az aero pedáljuk az ipari formatervezés egyik gyöngyszeme…

A kezdetekben a Gipiemme nem sok figyelmet fordított a saját márkanév kiaknázásába: leginkább más kerékpáralkatrész-gyártók beszállítójaként működött. Az 1970-es években számos Campagnolo alkatrész készült a Gipiemme-nél, ezért az évtized derekán át is költöztek Vicenza közelébe, így egyszerűsítve a logisztikai problémákat. A Gipiemme a Technociclo leányvállalata lett, amely akkoriban Olaszország egyik legnagyobb vázalkatrész-beszállítója volt, a legtöbb vázba épített acél illeszték (muff) és középcsapágyház tőlük származott. A 70-es évek végén már ismét külön cégként jegyzik a Gipiemme-et, valójában története innen datálható.

gipiemme_2A külön út hozadéka, hogy a 80-as években már teljes alkatrészcsalád kifejlesztésén munkálkodnak, ezek bizonyos elemeit más cégektől veszik, a saját maguk által tervezett és előállított alkatrészek viszont más gyártók kínálatában bukkannak fel. 1989-ben a nyereggyártásról neves trevizói Isca Selle vásárolja meg a Gipiemme üzemet és márkanevet, a teljes alkatrészkínálatról fokozatosan átállnak a kerékabroncs és komplett kerekek gyártására. Ebbe a vállalatcsoportba került az ugyancsak legendás NISI is.

A cég aranykorában egy bizonyos Giovanni Bernardi volt az igazgató, aki az 1950-es években Coppi és Bartali vetélytársa volt. Minden bizonnyal az ő kapcsolatai vezették a Gipiemme-et a Campagnolóhoz és a Technociclóhoz. Ez utóbbi egyik meghatározó szakembere került később a Gipiemme élére, aki majdan az Isca Selle csoporthoz vezető utat kövezte ki. Az ő kapcsolatai Franciaországba is kiterjedtek, így a Gipiemme váltók valójában Simplex fejlesztések, amelyek több üzemben, részben a Miche-nél, részben a Gipiemme-nél készültek. A Gipiemme Exploit modell (amely a képen is látható) egész igényes darab, a 80-as évek gazdag alkatrészkínálatában is simán megállja a helyét.

A Gipiemme a 90-es években az új irányítás alatt a kész kerékszettekre specializálódott...

A Gipiemme a 90-es években az új irányítás alatt a kész kerékszettekre specializálódott…

A Gipiemme alkatrészcsalád Everest gyártmányú láncot, Modolo fékeket, Simplex licenc által részben helyben gyártott váltókat tartalmazott, illetve a többi elemet maga a vicenzai cég fejlesztette és készítette. Az agyszettek, hajtóművek és pedálok különösen érdekesek voltak, a nagy gyártók is megirigyelhették a végeredményt! Nem véletlen, hogy patinás vázgyártók, lásd a DeRosa, a Colnago, a Bianchi vagy a Faggin is kínált vázakat Gipiemme szettel.

gipiemme_1

Még egy olasz alkatrészgyártó cég nevét érdemes megemlíteni: az Ofmegát. Nemcsak a kerékpáriparban, hanem a motorkerékpárok világában is jegyzett márkanév, a 80-as években a Mistral országúti és a Master pályaszettjük is ismert volt. Ezenkívül kínáltak kedvezőbb árú alkatrészeket és alkatrészcsaládokat Mundial, Competizione, Super Competizione, Linea, Premier, GranPremio, Sierra és CX név alatt. Az utóbbi kettő montis szett volt, a Mundial és a Premier leginkább a hobbikerékpáros közönséget és a kerékpáron közlekedőket célozta meg. Az Ofmegát a Perotti család alapította a 60-as évek elején, P.J. Bikes márkanéven komplett kerékpárokat is kínáltak. A motortkerékpár-alkatrészeket gyártó Gnutti cégcsoport is a család tulajdona volt, illetve Magistroni néven is forgalmaztak bicajos alkatrészeket, ilyenek láthatóak egyes régi Legnano kerékpárokon.

A híres színes műanyag váltók

A híres színes műanyag váltók

Sokak számára az Ofmega név hallatán rögtön a színes váltók ugranak be: kétségtelen, hogy ebben a „műfajban” a világelsők ők voltak. (Nehéz eldönteni, hogy ez érdem vagy szégyen…) A Mistral szetthez ipari műanyagból készült első és hátsó váltó tartozott, amely 6 (!) színben volt elérhető, ráadásul milyenekben! Ezek a nagy körversenyek színvilágát próbálták a kerékpárra átvinni, így volt például Maglia Rosa pink, Maillot Jaune sárga vagy Squadra Azzura kék is, de a fehérrel is ők jelentkeztek először a piacon (mármint a kerékpárpiacon és nem az Ecserin). Alapjába véve a Mistral nem is volt rossz konstrukció, az alacsony tömeg mellett a tartóssággal és a megbízhatósággal sem volt különösebb gond. Az ipari műanyag bírta a strapát, felülete is rendkívül ellenállónak bizonyult. (Lásd később a Sachs és a SRAM ezen irányú fejlesztéseit!) Legfeljebb a színtartósságra volt panasz: a Squadra Azzura kék a sok napsütés hatására zöldes árnyalatot vett fel.

Az Ofmega hajtókarok a 80-as években, majd később is közkedvelt alkatrészek voltak...

Az Ofmega hajtókarok a 80-as években, majd később is közkedvelt alkatrészek voltak…

A Sierra és a Sirio MTB cuccok még ennél is színesebbek voltak, azokhoz már tényleg gyomor kellett, a műanyagbevonatos acél hajtókarhoz pedig nem túl kifinomult technikai igényesség. A Competizione országúti szett pedig piros, kék és arany anodizálással is kapható volt, és nemcsak a standard alumínium-alkatrészek esetében, hanem a pedálok, az agyszettek, illetve a lánckerekek is megkapták az említett egyedi felületkezelést.

Talán érdemes még megemlíteni, hogy a 90-es években nem véletlenül bukkant fel sok Ofmega alkatrész hazánkban: a rendszerváltás után az olasz gyártó folyamatosan áthelyezte termelését Szlovákiába, 2002 után pedig már minden egykori olasz Ofmega termék ott készült. Így a „poszt-Favorit” kerékpárok minden esetben Ofmega alkatrészeket tartalmaztak, továbbá egyes hazai Schwinn Csepel modelleken is megjelentek a márka egyes darabjai. Emellett olyan patinás vázgyártók is az Ofmegát részesítették előnyben az egyéb kedvező árfekvést kínáló konkurens gyártókkal szemben, mint a Colnago, a Bianchi vagy az Avocet. Ez utóbbi majdnem kizárólag Ofmega felszerelségű bicajokat kínált.

2002-ben szűnt meg az Ofmega márkanév, a P.J. Bikes kerékpárokkal együtt az ukrán határ közelében lévő szlovák Humenne kisvárosban gyártják tovább az „ősi” Ofmega Sierra alkatrészeket. Az új tulajdonos a kerékpárok márkanevét nyomtatja az alkatrészekre, vagy kínálja más vázgyártóknak, kerékpármárkáknak.

Zeus 2000

A cikk végére hagytam a legszebb, legérdekesebb márkát, szívem csücskét, a spanyol Zeust. Amióta először megláttam egy Zeus kerékpárt eredeti spanyol alkatrészcsaláddal, ledöbbentem, az élményt azóta sem tudom elfeledni. Az alkatrészek formavilága gyönyörű, nekem sokkal jobban tetszenek, mint a hagyományos Campa vagy Shimano cuccok. A Zeust 1926-ban alapították, tehát valójában ősibb márka, mint a legendás vicenzai cég, ráadásul a technológiai fejlesztésekben sem kullognak a nagy példakép mögött: 105 (!) szabadalmat jegyeztek be a spanyol gyártónak. Ráadásul abban is felülmúlnak minden konkurenst, hogy egyedüliként komplett profi szintű kerékpárt készítettek a Zeus márkanév alatt.

Szívem csücske a Zeus!

Szívem csücske a Zeus!

A Zeus alapítója Luis Arregui, a székhely a Pireneusok lábánál fekvő baszkföldi Eibar. Most már csak poszthumusz beszélhetünk a cégről, mivel a 80-as évek végén – amikor a Shimano rettentő MTB-s bal horgára a Campa is igencsak megingott – Eibarban bezárták a gyárkaput. Érdekes módon a Zeus is a legszebb, legérdekesebb időszakában kapta a japán csapást: a 2000 nevet viselő gyönyörű szettjük a Campa C-Recordjához hasonlóan formabontó és egzotikus volt, kétségtelenül a spanyolok legnagyobb dobásaként jegyzik a 60 éves fennállásuk alatt. Ők nem az aerodinamikában „utaztak”, hanem az ú.n. „drilliumot”, azaz a furatdíszítős divatot vitték tökélyre. A Zeust az ugyancsak baszk, ma virágkorát érő Orbea cég vette át, akik egyes termékeikhez a jól csengő patinás márkanevet alkalmazzák, ezzel tisztelegve a nagy előd emlékének.

zeus_1

Valahol ez is tökéletes és majdnem kizárólag saját fejlesztés és gyártás…

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo