A 2013-as LEG-ek közül ma egy technikai fejlesztésre esett a választás, ami idén indult el igazán hódító útjára a mountain bike világában. A 2012-es londoni olimpián már több profi versenyző használta, de a nagyközönség számára 2013-ban lett igazán elérhető az 1×11-es alkatrészcsalád, az XX1, az idei Eurobike-on pedig már a csúcs mountain bike-ok döntő hányadát ilyennel szerelték.
Ez a trend is Nino Schurterrel kezdődött
Nem véletlenül szerepel a címben a „legmegosztóbb” kifejezés, hiszen 2013-ban több más, hasonlóan markáns trend is megfigyelhető volt a hegyikerékpáros fejlesztésekben, elég csak a 27,5-es „robbanásra” gondolni, vagy az enduró gépek előretörésére stb., de ezek a legtöbb bringást inkább pozitívan érintik. Az 1×11-ről viszont nyugodtan kijelenthetjük – és ez a hazai bringásokkal folytatott beszélgetésekből is kiderül – hogy sokkal szűkebb réteg számára „értelmezhető”, mint ahányan meg fogják vásárolni a divathullámra felülve.
Elsőre jól csengenek az 1×11 előnyei: egyszerűbb, hasonló áttételtartományt képes átfedni, mint a 2×10-es kompakt, ugyanakkor könnyebb, nincs átdobó, váltókar, így nem fordulhatnak elő például verseny közben a váltásból, terhelés alatti váltásból, az átdobó sérüléséből, stb. adódó hibák, és a lánckerék kiképzésének köszönhetően (esetleg láncterelő felszerelésével) a láncleesés kockázata is minimálisra csökken. Profi szinten a szerelőknek is könnyebbség, hogy eggyel kevesebb rizikófaktorral kell számolni, miközben többször szét vagy összeszerelik a bringákat.
különleges kiképzésű tányérokkal
És ha szóba kerültek a profik, meg is érkeztünk ahhoz a kérdéskörhöz, miért megosztó ez a fejlesztés. Modern XC-pályákon, versenyzőknél ritkán merül fel például, hogy egy utazótempót felvéve csak minimálisan könnyebb vagy nehezebb fokozatot szeretnénk kapcsolni, mert a pályákon általában rövid, meredek emelkedők vagy lejtők váltják egymást, egy-egy váltással nagy áttételtartományokat akarunk kapcsolni, amikor például a lejtő aljából rögtön következik a mászás.
A fenti esetben nem zavaróak a fokozatok közötti nagy ugrások, sőt… ugyanakkor kimondottan jó, hogy nem kell pluszban még egy tányért is kapcsolni. Az XC-versenyzők alapvetően meg is vannak elégedve a szettel, idén pl. Benkó Barbit is kérdeztük erről. Mi a helyzet azonban a másik oldalon? És ez a fontosabb kérdés, hiszen az Eurobike-on kiállított XX1-gyel szerelt csúcs gépek döntő hányadát bizony a lelkes amatőrök, hobbiversenyzők fogják megvásárolni, nekik pedig korántsem biztos, hogy ez a megfelelő választás.
A cikkben főleg XC-ről van szó, de enduro bringákhoz ideális lehet az 1×11
Attól most tekintsünk el, hogy az XX1 méregdrága, a sorhoz spéci agy kell, egy cseresor hozzá méregdrága, a különleges kiképzésű lánctányér szintén drága, és ahogy kopnak a fogak, már egyre kevésbé tartja meg a láncot nagy biztonsággal, vagyis költséges hobbi a folyamatos lánc-sor-tányér csere. Ezek a problémák a jóléti fogyasztói társadalmakban kevésbé égető problémák, mint nálunk, az elterjedő utángyártott alkatrészek pedig szintén megoldást jelenthetnek majd.
Sokkal elgondolkoztatóbb az, hogy a vásárlók nagy részének az 1×11 (elöl 32 vagy 34, vagy 36, 38 stb. hátul 10-42) nem a megfelelő kiosztás. A leendő felhasználók többsége nem XC-versenyző. Az áttételtartomány egy profinak bőven elég, de a gyengébbeknek nem az igazi. Például maratonokon sokat lehet hozni a nyomatós lejtőkön, ahol egy 34-10-zel már nem a leghatékonyabb lábfordulattal kell forgatnunk, és aki sűrűn kapcsolta meredekeken eddig is a 24 (vagy22)-36-ot, annak bizony hiányozni fog. sokkal ésszerűbb felhasználási terület az all-mountain, enduró, itt inkább benyeli a békát az ember az emelkedőkön.
már kapható a kedvezőbb árú X01 széria is
A fokozatok közötti ugrások hatalmasak, személy szerint egy perc alatt utáltam meg, amikor felültem egy 1×11-gyel szerelt bringára és emelkedőkön is hajtottam. Ha amatőr versenyzőként elkapsz például egy jó tempót maratonon és változik a meredekség, nem tudsz úgy váltani, hogy csak kicsit legyen pörgősebb vagy keményebb a pedálozás, és ez könnyen kizökkenthet. Mondjuk ez mindenkit máshogy érint, ha országúton kezdted az ipart, akkor nem fogsz örülni a nagy ugrásoknak, de mountain bike versenyző ismerősök is vannak hasonló véleményen. Vagyis egy hobbikerékpáros az XX1-et választva gyakorlatilag drágán magára erőltet egy számára nem ideális áttételezést (ennél szerintem a háromtányérossal is jobban jár használati érték szempontjából).
Nem elhanyagolandó szempont a gányolás sem, az 1×11 „érzékeny” felállás, ha nem a saját tányérokkal, fogakkal, lánccal használjuk, már nem is olyan megbízható a rendszer. A gányolás következő lépcsője, az 1×10, amikor már az áttételtartományból is veszítünk (ez már tényleg csak XC-versenyzőknél játszik), de hallottunk olyan extrém megoldásokról is, amikor egy 42-es fogért cserébe a racsni közepét kell megbontani, kivenni a 17-est, hogy elveszítsük az egyik leggyakrabban használt fokozatot, és garantáljuk magunknak a legkényelmetlenebb áttételugrást a leggyakrabban használt tartományban…
És lehetne még sorolni az érveket pro vagy kontra, nektek mi a véleményetek?
.
Hozzászólások
Kihagyom azt a váltást, amíg lehet. Ahogy a nagyobb kereket is. Egyrészt szeretem a bicajomat ebben a felállásban, és egy 26 ost semmi sem fog überelni játékosságban, másrészt ugye nem 2 fillér egy új bicajt összeszedni ami tömegben hozza a mostanit.
Elég a 3×9 mindenre, az a fő parám ezzel a 10 es rendszer dologgal, hogy ahogy terjed, simán látom, hogy 1-2 év, és nem gyárt a kutya sem tartóbakos sort 9 fokozathoz, aminek elég előnyös tulajdonsága, hogy nem eszi meg a bordákat a rotoron… ezen felbuzdulva be is táraztam egy párat.:D
Nekem elöl 1 db 44-es van (xt), hátul 9-es xt sor. 26-os montiról van szó, ami aszfaltra van optimalizálva, és olyan útvonalon használom, ahol csak két kisebb emelkedő van (Érden), napi 80 kilométert megyek vele 2/3-ad országút 1/3-ad városban. kb. 500 grammal könnyebb a bicó, (balos váltókar, első váltó, bovdenek) ami jelentős. Hátul maximum 4 sebességet használok a 9-ből, de 95%-ban csak kettőt (8-9). Most azon agyalok, hogy megcsinálom csak 1X4 sebességesre, egy távtartó berakásával a hátsó kazettára, ezzel kb. 450 grammal lehetne még csökkenteni a súlyt. Amúgy hegyre sosem használnék ilyen szettet, sokkal jobb ennél két fogaskerék előre, vagy gyengébbeknek a három.
Szerintem akkor már ne vacakolj a 4 fokozattal se, singlespeed oszt’ kész.
Természetesen felmerült ez az opció is. Ezért beszereztem egy ss bicót is. (3 bringám van) A gond az, hogy iszonyatosan igénybe veszi a térdemet, folyamatos fájdalmat okoz a használata. Ezért maradok a váltó használatánál.
Dobj bele az elsö attetelbe egy bolygomüvet (Schlumpf Getriebe), azt maris van egy 2gangos rendszered!
Singlespeed-et en se eröltetem annyira, de egy 2×2 gangos valtozatot lehet megjatszok a varosi bicajon. 2 sebesseg az elöbb vazolt modon, a masik kettö meg egy automata aggyal. (Sram Automatix)
Azzal meg kiserleteznem kell, hogy a valtas ne következzen be olyan hamar, mert a röpsulyokat tarto rugo nekem tul gyenge.
Bocs az offert. ;)
Nekem nem igazán kellene. Ellenben fogtam kézben egy teljes XX1 szettet, amit cimbora vásárolt, azt el kell ismerni, egy ipari műremek, vitrinben lehet minden egyes darabját mutogatni. Különösen azt az XX1 sort. Hmm… :)
Nekem kéne. Pedig nem vagyok versenyző, csak egy kivénhedt, gyenge hobby CC-s. De szívesen megszabadulnék az első váltótól, akármilyen jól is kitalálta azt a Shimano.
Változatos terepen szoktam tekerni, olyan nem nagyon fordul elő, hogy egy szakaszon csak egy kis áttélelmódosítás kéne a tökéletes hatékonysághoz, ellenben olyan gyakran, hogy egyszerre kell jobbal-ballal váltani többet is a domb tetején vagy lejtő alján. Nekem könnyebb lenne, ha csak egy “gombot” kéne tekergetni, mint hülyegyereknek a hangerőt a ghettoblasteren.
Ami az áttételtartományt illeti: terepgumikkal egy 32/11-nél vagy 30/10-nél keményebb áttételt nem kívánok kiforgatni. Ugyanakkor egy 30/38 vagy 32/40 kb. ugyanaz, mint a 22/28, ami a legpörgősebb, ami most a rendelkezésemre áll. (Ahova nem tudok felmenni, oda már nem az áttétel miatt nem bírok, hanem az egyensúlyvesztés – elpörög vagy elemelkedik – miatt.) Szóval én várom, hogy a speciális fogkialakítás az olcsóbb kategóriákban is hozzáférhető legyen.
Detökjó! Néha már nem értem ezt az egész mountainbike-os körgorgást, pedig a kilencvenes évek óta nyomonkövetem. A Shimano (is) brutál összegeket ölt abba, hogy működjön a paralerogramma-elven működő első váltó szinte minimális erő befektetésével, azzal együtt, hogy szegénykém nem használ görgőt, mint a hátsó váltó, csak nekitolunk egy fémkeretet egy láncnak, odébbugrásra késztetve azt. Megérte, mert sikerült nekik, ezzel garantálva a tényleges, korszerű “szorzó” váltó -3×9- kiváló működését, és a nagyjából mindig egyenes láncvonalat, ami jó nekünk, mert egy áttétel így működik a leghatékonyabban. Hobbistaként nem tudom, az életben szükségem van-e, lenne-e másra, mert ez a falmászástól az ezerrel döngetésig mindent lehetővé tesz. Erre most dobjuk az egészet a kukába??? Ugyanezt gondolom hátul a kilenc fölötti lánckerékszámról, ami szerintem már tisztán marketingről szól, bár versenyzők lehet máshogy látják. A 29-ER divathullámban látok még némi rációt, én sosem próbáltam még, de arról is elsőnek az jutott eszembe, hogy valami elképesztően “mást” kellett csinálni kinézetre a mountainbike-okkal, hogy minden eddig legyártott “korszerűtlennek” hasson mellettük, ez is sikerült, lőn 29-ER monti. Jóléti társadalomban az 559-el menni már gáz, ergo mindenkinek új monti kell… Többen írták már, hogy alacsony vázméreteknél az 559 azért egyáltalán nem olyan gáz, pláne, hogy a váznak -mint régen- lehet értelmes hosszúságú homlokcsövet építeni… 1×11-re visszatérve ha már egy lánckereket akarunk előre, hátra sok fokozatot, a Sram/Sachs féle agyváltóval kombinált megoldással miért nem lehet valamit kezdeni? Mert olyan már volt, és most kellene valami új? És egyáltalán, a 10 fokozat felett teljesítő agyváltók (Rohloff Speedhub) továbbfejlesztve -ha egyáltalán még lehet- esetleg könnyítve nem lennének ésszerűbb, karbantartás mentesebb megoldásai ennek a problémának? Ugye ilyen már évek óta van is, a KTM Alp Challenge csak egy, ha nem a legjobb példa erre, ami nem éppen egy bénabéla kerékpár! Mivel a cikk a hobbitokra is kitér, hát ami engem illet, csont nélkül bevállalnám, sokkal inkább, mint az alattam keresztben nyöszörgő, dzsuvában futó láncot a vért izzadó szegény, segítség nélkül maradt első lánctányérral…
“alattam keresztben nyöszörgő, dzsuvában futó láncot a vért izzadó szegény, segítség nélkül maradt első lánctányérral”
Ez kur*a jó volt! :D Ezért érdemes volt visszanéznem a cikkhez. Matricába gyártasd le és az óvatlan sram xx1 tulajok biciklijének felső csövére nyomd rá. :D
Egyébként valóban.. gyakorlatban kipróbálnám, egy 10km porozás után hogy fut a 11 es tyúkbél keresztbe váltva.
Agyváltó dolog szerintem két dolog miatt van kilőve főként, az egyik az ami miatt a kardántengely se terjedt el, hogy jóval kisebb a hatékonysága a lánchajtáshoz képest, valamint hogy nem eszi szét a dzsuva, a karbantartás hiány, tehát gazdasági szempontból nem jó, mert nem romlik el..
Az agyvälto sem karbantartäsmentes. Haver Rohloff-al montizott evekig, a por, mocsok egy tänyeron es fogaskereken + a rövidebb läncon gyülik, kell ott is cserelgetni a dolgokat. Az iszonyatos belsö ellenälläsärol nem is beszelek. Az turäzni van, nem mtb-re.
Az älltalad vizionält “joleti tärsadalomban 559-el menni mär gäz” is csak a te fejedben van. Ott sem örült modon, elsö blikkre, agyatlanul költik a penzüket. Azert, mert uj kerekmeretü bringäk vannak a boltokban, ök sem rohannak lecserelni a regit. Haver Angliäban el evek ota, bringaboltban is dolgozott. Kerdezetm, hogy mindenki 29el megy-e mär ? Kiröhögött ! A haveri köreben, akikkel teker 1 db van eddig.
Szia! Örülök, ha így van, személy szerint nagyon remélem, hogy a 26″-os (559) kerékméretű montik soha nem mennek ki a “divatból”, akkor sem, ha Ritchey bátyó állítólag megmondta, hogy eleve a nagy kerékmérettel kellett volna a montizást kezdeni… Ennyit erről, ez egy 1×11 cikk.
Hat igen, a lancvonal… senki se beszel rola, mert ahogy irtad: gyorsabban kell majd lancot cserelni, az se jön rosszul az eladas szempontjabol. :)))
Beszereztem meg egy XG999-es sort, arrol az utolso lanckereket lehajitottam, mert utban volt. :) Igy nekem egy 3×8-as rendszerrel kell eggyütt elnem, de menni fog. :)
Ja, maradok a 26-os rendszernel. Nem versenyzek en mar, es sokkal több elvezetet ad a 26-os. Ha lenne tanyan egy hazam, es oda földuton kene kitekernem, biztosan vennek egy 28-as montit! (bocs, 29-est, mert annak kell hivni) Amugy meg van 2db Waffenradom, azok is ugyanazt a feelinget adjak mint egy 29-es, igaz 1937-ben gyartottak öket de a mozgasuk hasonlo. :)
Nekem 2×9-es van a 29er bringán, elöl 38/26-os acél (mert olcsó) tányérokkal, hátul 11-34-es sorral. A hazai versenyekre tökéletesen elég volt még mindig. :)
Mert gyógyszerész vagy! Ha érted, hogy mire gondolok! :D :D :D
Boldog Karácsonyt!
Én aki még mindig 26 os bringát használ 2.2 es gumikkal, még mindig a 44-32-22 es hajtóműben és 11-32 es sorban hiszek. Ha elmegyünk öröm biciklizni terepre, és el akarsz jutni a túrista utakon bárhova, úgy hogy legkevesebbet kelljen tolni, és lefele se pörögjön el a lábad, akkor az összes sebességet ki tudom használni. Simán bele lehet futni olyan technikás ösvényekbe ahol akár a 22-32 -t kell tekerned, nem azért mert gyenge vagy, hanem mert nem akarsz besavasodni, vagy nem akarsz lüktető hajtást a felfelékben ahol már feküdni kell a kormányon.. és nem, ne jöjjetek azzal hogy ahol ennyire meredek ott tolni kell mert úgy sem lassabb.., meg fussak vele a hátamon nem? Az a cyclo cross..
44-11 is lazán elfogy, főleg ha túrázni megy az ember colos slick gumival..
Ezekkel az 1-2 tányéros rendszerekkel, ahogy a cikk és a ti is említitek, nőnek az áttételek közti ugrások is. Ami viszont 10-11 es láncokkal abszolút kudarc technikailag, mert eredetileg azért lettek csökkentve a lánc szélességek és növelve a sebességek száma hogy kisebbek legyenek az ugrások.
Azt az elferdült arányt se tartom ésszerűnek hogy kevesebb tányér / nagyobb kopás, viszont nagyobb ár is, nem beszélve a kompatibilitás teljes hiányáról mivelhogy az saját hátsó agy is kell hozzá.
Az abszolút vicc pedig a lánc leesés amit egy korábbi cikkben emlegettek, xc gépen nagyon csúfodáré egy láncvezető, valamint ha felteszed, akkor meg szerintem át esik a dolog a “szarból várat épít”be.
29-es bringám van és a 3×9-es rendszeremet cseréltem 2×10-re. Nem cserélném vissza már elől 3 tányérosra, mert felesleges a 3 tányér előre (szerintem. A hátsó sort teljes egészében kihasználom és nem kopik gyorsabban a 10-es rendszer, mint a 9-es. Több láncot használok és időközönként cserélgetem őket, így is meghosszabbítva a fogaskoszorú és a lánctányérok élettartamát. Egyedül akkor veszem észre a 2 tányéros rendszer hátrányát, amikor kikeveredek aszfaltra slick gumival és a lefeléken elpörög a lábam. Terepen csak előnyét tapasztaltam a 3 tányéroshoz képest, mert nem kell annyit gépészkedni elől, és jó áttételek keletkeztek azáltal, hogy a nagytányérral az egész hátsó fogaskoszorút végig tudom váltani. Az áttételem elől 38/26, hátul 11-36.
KCNC-nek van 11-38-as 11 sebességes lánckeréksora normál shimano/sram kazettás agyhoz. Katalógusban. Sehol máshol nem láttam. De ha minden igaz van hazai fogalmazójuk.
Viszont jó kérdés, hogy XX1/X01 váltókkal kompatibilis-e? Ha igen kiváló alternatíva lehet, mert könnyű és nem kell hozzá agyat(kazettatestet) cserélni.
A vezetőfogak rendszerét meg lehetne oldani egy egyedi, külön Sram és külön Shimano kompatibilis 16-os ésy 18-as lánckerék legyártásával, amiket a 42 fogas lánckerék mellé lehetne mellékelni. Szép elképzelések, megvalósítva úgysem lesz.
Ott lett elszarva, hogy 1 féle sort lehet kapni
ha formában vagyok nekem elég lenne minden terepre 10-40 is.
Míg másnak egy 10-44 vagy egy 10-46 kellene.
A fokozatok közötti nagy ugrás egy fixis-szingliszpídes múlttal rendelkező embernek szintén nem akkora probléma. Akinek szűk a 10-42 minden terepre az + 1-2 első lánctányér beszerzésével tudja kompenzálni hiányait, de ez ugye elég macerás minden verseny/túra előtt esetenként lánctányért csereberélni. És akkor az anyagi vonzatairól ne is beszéljünk ami súlyos tízezrek (noha a szett teljes árához képest ez majdhogynem elhanyagolható)
Szumma: az 1×11 jelen állapotában (1 féle sorral amin jó nagy ugrások vannak) versenyzőbarát és nem az átlagbringásnak kitalált dolog
ők maradjanak meg az elöl több tányért használó rendszereknél.
Az 1×10-es átalakítós rendszerekről:
A 17 fogas lánckerék eltávolítása és egy 42 fogas betétele ötletnek nem rossz, de ez így egy brutális kompromisszum.
Ám kiküszöbölhető lenne az a nagy ugrás amit a sor alsó részén csináltunk.
Mégpedig így: Nem csak a 17-es fogast kellene kivenni, hanem a 19-est is és a kettő helyére betenni egy 18-ast (esetleg a 17-15-öst kivenni és betenni helyükre egy 16-ost) ezzel nagyjából kompenzáltuk is azt a lépcsőt amit gyártottunk. Persze ez is több sebből vérzik. A 16os és 18-as lánckerék beszerzése nem egyszerű és akkor ugye belepiszkáltunk a vezetőfogak rendszerébe ezért (feltehetőleg csak műszerrel mérhető) váltásteljesítmény romlást tapasztalhatunk.
De a legüdvözítőbb talán még is az lenne ha valakinek eszébe jutna egy komplett 11-40 és/vagy egy 11-42-es 10 sebességes sort legyártani.
Jelenleg a KCNC-nek van 11-38 kiosztású fogsora ez a legnagyobb áttételtartományú amiről tudok. Mivel titán lánckerekes és KCNC-től megszokott módon hülyére van könnyítve ezért baromi drága.
fontos amit írsz, például egy 10-12-14-16-18-21-24-27-30-34-38 sor (18-ig kettesével, 30-ig hármasával ugrik) már egy sokkal barátságosabb emelkedés lenne, és használható is 34-es vagy akár 32-es tányérokkal. Persze így még inkább versenyzőbarát a sor. A 10-12-14-16-18-21-24-28-32-36-42 nél sajnos az a 24-28-32 négyesével emelkedés nem olyan fasza (persze már akinek).
11-42-es utángyártott 11-es sor amúgy létezik ha jól tudom, meg kell guglizni.
(amúgy a vezetőfog rendszer váltásteljesítmény javító hatása szerintem nem csak műszerrel mérhető)
A hozzászólásból, így kiegészíteném hozzászólásod azoknak, akik nem ismerik a KCNC-n kívüli lehetőségeket. Az első a Leonardi-féle upgrade volt. Ezt követte egy cseh gyártó és egy spanyol, kissé “kókler” megoldás (nem is linkelném, akit érdekel, keressen rá), aztán a OneUp Components-szel lett először viszonylag megfizethető áron lehetséges az upgrade, adott soroknál 42-esre, 1×10-hez. http://www.bikerumor.com/2013/11/28/exclusive-take-your-cassette-to-the-next-level-with-oneup-components-42t-sprocket/
Hasonló dolgot kínál a Wolf Tooth (USA): http://www.bikerumor.com/2013/12/20/sneak-peek-wolf-tooth-components-gc-42t-cassette-adapter/
A 17-es fogaskereket kivéve egy régi 9-es XT sor 16-osát betéve “problem solved”, nem kell túlaggódni.
Erre tértem ki az 1*10-es átalakító rendszerekkel. A Leonardi is olyan távol van a tökéletességtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ott az utolsó 3/4
lánckereket cseréli az ember, de attól még nem lesz jó fogkiosztás, 6 meg 7 fog ugrás van 2 lánckerék között.
Hát, közel sem mondtam, de nem is mondanám, hogy azt gondolom, tökéletes. Csak a teljesség kedvéért: mtb-news.de-n a Mirfe nevű kolléga ~35 EUR áron kínál(t?) CNC-zett, a OneUP-hoz és WolfTooth-hoz egészen hasonló, mindössze 79 grammos 42T upgrade-et. Érdemes rákeresni – persze ez még mindig kompromisszumokkal jár. A OneUp Components-féle 42T upgrade-ből ha minden igaz, végre megérkezik nekem is egy. Valószínűleg csak kipróbálom és nem használom, de muszáj tudnom, valóban milyen egy ilyen, mert ugye látatlanban csak dobálózunk a szavakkal, véleményekkel… ;-)
Profiknak, akik nem saját zsebből fizetik és megvan az erőnlétük hogy kihasználják XC-hez jó választás lehet (Schurter ha jól tudom 38-as tányérral nyomja). Akinek a zsebébe kell nyúlni annak a 2×10 gazdaságosabb – hobbira mindenképp. Nekem lelkes amatőrként a 29-esen elöl a 22/36, a 26-oson a 24/38 mindenre kiváló. 3×10-et alakítottam át mindegyiken, a 42 -es nagytányér felesleges volt.