Fort gyárlátogatás

A tavaly előtti Eurobike-on beleszerettünk a Fort kerékpárokba. Gyönyörű kidolgozás, a legjobb csövek és ráadásul mindez a magyar határtól 200 km-re, egy kelet-csehországi kisvároskában készül. A színvonalra jellemző, hogy sok neves nyugat-európai gyártó már egy évtizede velük dolgoztat bérmunkában. Úgy döntöttünk: megnézzük, mi a siker titka…

A gyárlátogatás előtt leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy miként lehet egy ilyen sikeres kerékpárgyártó-üzemet beindítani, ráadásul itt a közvetlen szomszédságunkban. Évi 20.000 kézzel készített váz nem lebecsülendő teljesítmény. Ráadásul olyan árfekvésben, mely a középkategóriás tajvani szintnél kezdődik, és határa a csillagos ég! Mikor megérkeztünk, a cég igazgatója és tulajdonosa fogadott. Pavel Samek úr kissé megviselt, fáradt arcvonásai rögtön elárulták: Kelet-Európában ilyen volumenű vállalkozásba fogni nem egy leányálom.

A régi üzem elé épített modern épületben folyik a tervező- és kereskedelmi tevékenység. Az igazgatói irodában sok érdekességet látni: kedvencünk egy poszter nagyságúra kinagyított nyers homlokcső-varrat. Samek úr széke mögött könyvespolc, melyen anyagszerkezet-tani szakkönyvek sorakoznak, valamint egy „nitrox” búvárvizsga emlékplakettje. Ebből rögtön tudtuk, hogy tartalmas beszélgetésnek nézünk elébe…

A Fort vázgyártó üzem története tipikus újkori kelet-európai tragikomédia. A rendszerváltás után jön egy svájci üzletember, kinéz magának egy lepukkant fémmegmunkáló üzemet, fillérekért megveszi, majd elhatározza, hogy itt kerékpárvázakat fognak gyártani. Első lépés megtalálni azt az embert, aki az egészet meg tudja valósítani számára. Egy nagy gyár éppen ekkor megy tönkre, és főmérnöke, Samek úr, jelentkezik az álláshirdetésre.

Saját fejlesztésű CAD-CAM kerékpár-váz tervező program fut a gépeken.

Tökéletesen illik a munkakörre: nagy bicajos, mesterien tud hegeszteni, és kívülről fújja a modern anyagok tulajdonságait. Svájcba viszi a tulaj, hogy megismerkedjék a kerékpár-készítéssel. Ő lesz az üzem vezetője, betanítja a munkásokat, és ahogy megjön az első megrendelés egy német vázgyártótól, beindul az ipar. Ekkor még a Fort név fel sem merül. A cél a bérmunka – ugyebár itt sokkal olcsóbban dolgoznak a munkások, mint odaát.

Szép lassan nem csak a dolgozók száma gyarapszik, de elkezdenek alu csövekkel is foglalkozni. Megy a bolt, de mégsem olyan dinamikusan, mint azt a svájci befektető pasas gondolta. Három év alatt nem hozta vissza a befektetett tőkét, így gondolt egyet, kiszált a buliból és adóssággal, mindenestül magára hagyta az üzemet. Samek pedig ott állt egy óriási dilemmával. Eressze szélnek a 30 alkalmazottat, aki ő maga tanított meg erre a szakmára, majd nézzen ő is munka után? Csak úgy egyszerűen kukázza a célt, amiért ennyit dolgozott és lelkesedett. Egy kelet-európai megszállott gépészmérnök válasza természetes nemleges. Vinni kell tovább a céget, még nagyobb, még sikeresebb vállalkozást kell belőle csinálni. Ha ez napi 20 óra munkát jelent, akkor annyit. Mifelénk a szív és a virtus diktál…

A villanyak-forrasztás nem olyan látványos, mint a TIG hegesztés, de az eredmény szemet gyönyörködtető.

Kitalálja a Fort nevet, bevonja bátyját az üzletbe, és komoly fejlesztésekbe kezd. (Közben szaporodnak homlokán a ráncok, és szemei alatt eltávolíthatatlan fekete karikák bontakoznak ki.) Kialakul a két fő csőbeszállító: az olasz Columbus adja az alapanyagot a felső kategóriás vázakhoz (akár a világ legkönnyebb alu vagy acél csőszettjét is tökéletesen meg tudják hegeszteni a precíz cseh szakik), míg a japán Sanko biztosítja a középkategóriás kínálathoz az alapanyagot. Fejlődik a logisztika is. Évente csak háromszor rendelnek csöveket, ami hatékonyan csökkenti az előállítási költséget. Saját, csak kerékpár-tervezésre kifejlesztett CAD-CAM programot írnak, és ezzel gyorsabban ki tudják szolgálni a kis tételes beszállítói igényeket.

Mára eljutottak arra a szintre, hogy az általuk készített vázak 50%-át maguk tervezik, melynek 60%-a Fort néven hagyja el az üzemet. Gyártanak országúti, monti, ciklokrossz és trekking vázakat. Idéntől pedig van DH rollerük és hi-tech, 7005-ös aluból készült szánkójuk! (Jövő télen mi is ilyennel fogunk lenyomni mindenkit a Normafánál!) Számos olyan megoldást alkalmaznak, amit senki más nem csinál. Igazából nem tudnám megmondani Nektek, hogy hol máshol kaphattok Columbus Ultra-Foco-ból (a világ legkönnyebb acél csőszettjéből) készült montit. Samek úr járja a világot és új lehetőségek után kutat. Így talált meg egy tajvani csőgyártót, amely egy fantasztikusan könnyű aero nyeregváz-csövet szállít. Az ezzel készült országúti vázakból adják el a legtöbbet.

A raktárban dobozban várják a speciális csövek és összekötő elemek a végső helyüket.

A hírnevükhöz méltó hihetetlenül magas szintű hegesztés és rendkívüli pontosság mellett ráálltak a dizájnosabb, egyedi festésre is. Környezetvédelmi megfontolásból még mindig kizárólag porfestést alkalmaznak, de ezt egy szerződtetett művészember airbrush technikával egész jól meg tudja fejelni. Arra a kérdésre, hogy mi volt a baj az egy-, vagy kétszínű vázakkal, Samek úr csak legyintett: semmi, de az olasz „katedrálisképes” vázak mellett nem lehet eladni puritán dolgokat. Hasonlóan vélekedik az országúti vázak karbon hátsó háromszögeivel kapcsolatban. Ez a divat 2003…

Vázsablon Fort módra…

Persze nem hagyhattuk ki, hogy Samek úrnál ne érdeklődjünk az alu-acél anyagválasztás problémakörrel kapcsolatban. Azt mondta, hogy az acélnak komoly tartalékai vannak – főleg a megbízhatóság terén. És ez nem elhanyagolható szempont. A váz tömege csak egy a sok tényező közül, amitől jó lesz egy váz. A stabilitás, kényelem és a tartósság legalább annyira fontos. Szerinte az egy kilós vázak értelmetlenek: még egyszeri használatra sem jobbak, mint egy átgondoltan megtervezett (de nehezebb) váz. Ha ilyen kontextusban nézzük az acél-alu vitát, már nincs is akkor különbség a két alapanyag között.

A hegesztőket Samek úr tanította be. Most már lenyomják a mentort...

Persze aluból is lehet nagyot alkotni. Példaként hozta fel az Columbus Altec2 csőszettből készült vázukat, mely közel másfél kilós tömegével (nagy méret!) nem éppen a legkönnyebb, de ennek ellenére holtversenyben megnyerte a német Tour magazin váztesztjét. Egyszerűen jobb volt, mint a többi, és az egy-két száz gramm súlytöbblet elenyésző ahhoz képest, amit az instabilitás és rossz irányítás miatt veszteni lehet. Ezekkel a vázakkal már a második versenyszezont gyűri egy cseh csapat, és probléma még nem akadt…

Az alu TIG hegesztés mellett angol megrendelésre, bérmunkában nosztalgia túravázak és villák készülnek.

Az alu váz szerinte alapjába véve problémás dolog. Minden az utólagos hőkezelésen múlik. A Fort 100%-osan betartja a Columbus mérnökei által kifejlesztett öregítési eljárást, a könnyű vázaknál mégis előfordul, hogy váratlanul és teljesen érthetetlen módon eltörnek. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy mi történhetett. Az acél esetében ilyen gond nincs. Ha megfelelő falvastagságokat alkalmaznak, egyszerűen törhetetlen, ha meg valahol alulméretezik, 100% biztos, hogy ott fog eltörni. Tökéletesen kiszámítható anyag.

A világhírű olasz Columbus csövekből készülnek a legigényesebb vázak...

A minőségbiztosítást is rettentően fontos tényezőnek tartja Samek úr. Természetesen festés előtt minden vázat kézileg ellenőriznek. Láttuk, hogyan csinálják ezt: nem csak ráütik a MEO pecsétet, oszt kész. Van vele egy jó öt-tíz perces munka. Továbbá minden 10. vázat egy 50 paraméteres részletes ellenőrzésnek vetnek alá. Így tényleg áll az, amiről a főnök papolt a vázanyagokkal kapcsolatban.

És itt egy etalon varrat!

Ezzel elérkeztünk egy másik kényes kérdéshez: a tajvani konkurenciához. Kétségtelen, hogy olcsóbban dolgoznak. Samek úr szerint az igazi gond a Fort számára, hogy azok bizony megtanultak nagyon jó minőségű vázakat előállítani. Természetesen a Fort az egyedi igényeket, a minimális megrendelési darabszámot, és a különleges festési igényeket sokkal rugalmasabban tudja kezelni, mint a tajvaniak. De a harcot igazán csak úgy lehet felvenni Tajvannal, ha valahogy ők is lejjebb tudják szorítani az árakat. Egy megoldás, hogy kész bicajokat is árulnak. A nagy tételben beszerzett alkatrészek sokkal olcsóbbak, mint az egyedileg vásároltak. A másik stratégia, hogy egy 35 boltból álló hálózatot alakítanak ki, ahol a Fort gépek vannak túlsúlyban. A harmadik, hogy saját kiegészítőket kezdenek el forgalmazni, melyek olcsóbbá teszik a kész bicajokat, és nagyobb árréseik kompenzálják a vázak esetében csökkentett hasznot.

Samek úr büszkén mutatja a váztípust, mely több évadot is kibírt a versenyzők alatt.

Ezután jött az üzem megtekintése. Samek úr végigkalauzolt minket a raktáraktól a festésig minden munkafázison. Titkok nincsenek: mindent lehetett fényképezni, mindenről lehet írni. Ha van műhelytitok, az a vezetés és a munkások lelkesedése. Nagyrészt fiatalok, akik élnek-halnak a kerékpárokért. Ott jártunkkor éppen egy nagy bérmunkás megrendelésen dolgoztak. Az angol Dawes cégnek készítettek egy széria gyönyörű retró acél túravázat Reynolds 520-as csövekből. Nem csak a váz, de a villa is muffos vállú, mesteri darab. Mellette a cseh Performance országúti csapatnak készültek a Columbus Airplane csöves egyenbringák. A raktár tele volt leendő karbon támvillás Altec2-es vázakkal (még a festés után beragasztott támvillák nélkül), ami gondolom a következő nagy megrendelés része. Ugyan ezeken dolgoztak a TIG hegesztők is.

Ott jártunkkor Altec2-es csövekből, karbon támvillájú vázakon dolgoztak.

Érdekes még, hogy a Fort készít hagyományos cro-mo acél villákat: mind montis, ciklokrossz és országúti használatra. Ezek sem tömegük tekintetében verik a karbon vagy alu konkurenciát, hanem kidolgozásuk és menettulajdonságaik egyedülállók. Mindenesetre a legjobb, legkönnyebb cro-mo szárakat használják: a megfizethetőbb árszinten a Sanko-tól, a felső kategóriába pedig a Columbus-tól.

Az alu TIG hegesztés mellett angol megrendelésre, bérmunkában nosztalgia túravázak és villák készülnek.

A festőüzemben látványos volt a „malacpörkölés”, mellyel egy festett, felmatricázott, de még lakkozás előtt álló vázról égették le a port és a szöszöket. Utána fantasztikusan profi mozdulatokkal került rá egy fehér por réteg, amit a kemencében mély lakként olvasztanak a vázra.

Malacpörkölés: így távolítják el a felületen képződő port és szöszöket...

Ezek után megtekintettük az egész Fort kínálatot és Samek úr elmagyarázta, hogy mit miért terveztek olyanra, amilyen. Atom rögtön beleszeretett egy acél Zona Nivacrom csöves monti vázba és meg a méltán híres, és több világversenyben remekül teljesítő ciklokrosszos modellekkel szemeztem. A végén a megfáradt igazgató dicséretünkre csak annyit mondott: 10 év kemény munkája van mindebben!

Eredeti cikk: BikeMag, 2003 március
Szöveg: Németh Balázs
Képek: Németh Balázs

Hozzászólások