Technikai okok miatt csak nagyon rövid időre volt nálam ez a bringa, amit nagyon bánok. Két okból is. Az egyik, hogy élőben álomszép ez a gép. A képeken nem jön át annyira, de amikor megláttam, akkor egyből elkezdtem számolgatni, hogy hova férne még be a lakásba. Hosszú évek óta csak piros bringáim vannak, amiben sokszor a véletlennek is szerepe volt, de ez az eddigi legszebb, amivel mehettem. Kár, hogy nem a sajátom. A villa ugyanaz a versenypiros, mint a váz, és a maradék meg szépen megoszlik a fehér és a fekete közt – szebben nem is lehetne…
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
A második ok pedig az, hogy nagyon jó volt hajtani. Nem is azért, mert a Cannondale feliratra általában büszke lehet az, aki alá oda van írva, meg mert a gépeik tényleg jók, hanem azért mert rettentő kényelmes egy bringa. Tudom, hogy szubjektív dolog a nyereg, de ennyire puhán és jól támasztó nyergen még soha nem ültem. Azt nem tudom, hogy teljesen saját fejlesztésük-e, vagy valaki gyártja nekik, de hogy szeretnék egy ilyet magamnak, az biztos.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Ebben az árkategóriában már egész jó dolgokat is ki lehet fogni, de általában két opció létezik: remek váz, cserébe gyenge/közepes motyó, vagy jó cuccok, egy nem éppen szívdobogtató gépre aggatva. Itt most kapunk egy kimagasló vázat, és alsó-középkategóriás cuccokat, ami szerintem egy jó helyzet, mert könnyen lehet fejleszteni.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
A váz legfeltűnőbb része a fejcső, ami alul-felül 1.5”-os, azaz vastag, mint a kályhacső. A honlap szűkszavúsága nem engedte, hogy közöljék velünk, ez azért jó, mert nagyon merev. Az már más kérdés, hogy általában véve tényleg szükségünk van-e akkora merevségre, mint amekkorát ma már gyártani tud szinte mindenki. Viszont, ha már a koncepciójuk ez, akkor következetesnek kellene lenni, mert az egész igyekezet hiábavaló, ha agyonvágjuk egy gyorszárral. Főleg egy 29-es gépnél, amelynek a kerekei, meg elvileg az egész rendszere rugalmasabb – a hosszabb erőkarok miatt.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Jó pont viszont, hogy kellőképpen rövidre vették a fejcsövet, így a magasabb kerék és villa miatt nem kerülünk sokkal magasabbra, mint egy 26-oson – főleg, ha lefelé fordítjuk a stucnit.
A főcsövek mindenféle alakúak – leginkább a 90-es évek híres Mongoose „Toblerone” vázra emlékeztetnek némi lekerekítéssel, meg lapítgatással a végeken. A lánc- és támvillák az izgalmasabbak, hiszen ott nagyon durva lapítgatások történtek a rugózás érdekében, amit a gyártó Save Micro Suspension Systemnek keresztelt. Lényege, hogy az elvékonyított részek valamennyire rugalmasak, így kényelmesebbé teszik a tekerésünket.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Az viszont fura, hogy a nagy gyártók – például a Specialized, meg a Cannondale – miért ragaszkodnak egy nyilvánvalóan rossz technikai megoldáshoz, az alsócső alatt elvezetett váltóbowdenekhez és fékkábelekhez. Ez a váz kosznak és a talaj felől felverődő dolgoknak leginkább kitett része, és akkor püff neki, ott viszik el a vezetékeket, hadd vágja szét valami, de legalábbis tömődjön el minél előbb. Tényleg nem értem…
Ha valamit viszont ki kellene emelnem ebből a gépből, akkor az a kényelem lenne. Ebből nem csak a remek váz, meg az alapból kényelmes 29-es kerekek, hanem a teszteléseink során hozzánk került eddigi legkomolyabb RST Deuce villa is komolyan kiveszi a részét. Nemcsak komolynak látszik, hanem az is. Finoman indul meg, és végig szépen mozog. Pár fordításon belül van a maximum csillapítása is, így elég könnyen meg lehet találni az ideális mennyiséget. A rugózás belövése is gyorsan megy, ha van telópumpánk. A lockolás/kompresszió meg menet közben is könnyen állítható a jobb váll tetején. Van rögzítő szem a fékkábelnek, meg PM felfogatás is. Egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. És sajnos van is hátulütője a már említett csirke gyorszáron kívül. Egész egyszerűen kotyog. Ez pedig a nagy kerékkel kombinálva sokkal hamarabb teszi tönkre teljesen a villát, mint egy 26-oson. Csak remélni tudjuk, hogy ez egy egyedi eset.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Terepen szerencsére (még) semmit nem lehetett érezni belőle. Hajtáskor érezhetően merev a váz, főleg hátul, ugyanakkor tényleg jól elnyeli a lentről jövő rezgéseket. A szögek is kellemesen semlegesek, így a mászáshoz egy meglehetősen ideális pozíciót kapunk. Ez bár M-es méret, de a kínálatban ez a legkisebb modell. Ennek ellenére nagyon jól tudtam hajtani felfelé, mert egy kellően hosszú nyeregcsövet szereltek bele. Lefelé már nem volt ilyen rózsás a helyzet, mert kanyarokban volt, hogy elérte a lábam a forduló első kereket, de ez annak nem lesz gond, aki megfelelő méretet vesz magának.
A mászás egyébként ismét megdöbbentő volt. Adott egy sűrű és alacsony mintázatú gumi, 1,8 bar nyomáson, amivel bárhol fel lehet mászni, holott ránézésre nem az a tipikus MTB gumi. Ezekkel a nagy gépekkel mindig a durva szakaszokat élvezem, ahol a sok kiálló kő, vagy gyökér miatt már elakad a 26-os kerék, ezzel meg csak lazán lehet nyomni előre a legrövidebb íven.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Aszfalton viszont kínlódás a haladás vele. Főleg, ha lassú sebességénél kanyarodni akarunk. Határozottan nehezebb elfordítani a kormányt, mint a kisebb kerekűeknél, így ott érdemes keményen használni, aztán terepre érve ereszteni belőle.
A mászásban még nagy segítségemre volt a 12-36-os lánckeréksor, amivel még én is minden környékbeli emelkedőt ki bírtam hajtani. Elöl nekem talán fölösleges a három lánctányér, mert már nagyon rég óta csak kettőt használok a saját gépemen, így megszoktam. Ráadásul itt a legnagyobb áttételt még a meredek budakeszi utcákon lefelé sem bírtam igazán kihajtani. A váltásteljesítmény előtt viszont le a kalappal. Annyira finoman és gyorsan megy a rendszer, hogy azt nem vártam volna ettől a kategóriától.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Lefelé a felső rész rövidsége miatt kicsit bizonytalanabbnak tűnt, de ez megint csak a számomra nem megfelelő méretből adódott inkább, mert a villa meg a kerekek a kis nyomással szépen nyelték az egyenetlenségeket. Nagyon örültem annak is, hogy végre egy normális szélességű kormány került egy gyári gépre, ami kellően stabillá teszi az irányítást. A lefelé nagyobb tempó, ugyanakkor a kerekek nagyobb tehetetlensége miatt szükség is van arra a pár centiméter pluszra. A lassuláshoz is jobban illenének az eggyel nagyobb tárcsák, bár a kedvenc alsó kategóriás fékem hozta a bitang jó formáját, így egyszer sem éreztem, hogy ne lenne elég erő bennük. Persze egy alpesi lejtőn már valószínűleg lilulnának a 160-as kis tányérok.
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Szóval a pénzünkért kapunk egy nagyon jó és kényelmes vázat, egy okos, de tipikus RST-s betegséggel küzdő villát, remek fékeket, és ha eltekintünk a nem éppen villogásra alkalmas Alivio és Deore feliratoktól, akkor egy nagyon jól és finoman működő váltást/hajtást is, aminél jobbra csak versenyzőknek vagy vagizni vágyóknak van szüksége.
Először a kerekeket lenne érdemes valami könnyebbre cserélni, mert érezhető javulást a gyorsításban így tudnánk elérni. Ha viszont a villát is cserélnénk, akkor az már drága buli, mert ezt a példányt a 1,5” miatt nem egyszerű (jó áron) eladni, de ha sikerül, akkor meg már kúposat (tapered) érdemes venni, ami kapásból kormánycsapágy és stucni vételt is jelent. Szóval jó lenne, ha a gyártók már végre befejeznék a sok és fölösleges kormánycsapágy szabvány használatát, és lehorgonyoznának egy méret mellett.
A tesztkerékpár 299.000 Ft helyett most 224.900 forintos kedvezményes áron vásárolható meg a Mali Bycycle Technology márkaboltjában – Stop-Shop; 1036, Budapest, Bécsi út 136.
InfoBox:
Forgalmazó: Mali Kft.; www.mali.hu
A kerékpár a forgalmazó honlapján ide kattintva érhető el.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 1 év
Vázméretek: M (tesztelt), L, XL
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 299.000 Ft
Váz: alu 6061
Villa: RST Deuce 29 Air 1,5 villa; 100 mm; állítható ráfújás; csillapítás és kompresszió; lockout
Hátsó váltó: Shimano Deore
Első váltó: Shimano Alivio
Váltókar: Shimano Deore
Fékek: Shimano BL/BR-M445; 160/160 mm
Hajtómű: Shimano Alivio Octalink; 44/32/22
Középcsapágy: Shimano ES-25 Octalink
Lánc: Shimano HG54
Lánckeréksor: Shimano HG61; 12-36 fog
Agyak: Formula
Felnik: Maddux DC3.0 Disc; szegecselt duplafalú
Küllők: 2,0 mm; fekete
Külsők: Kenda Small Block 8; 29 × 2,10”
Kormány: Cannondale C3 riser; 20 mm; 6061 alu; 680 mm
Kormányszár: Cannondale C4 1,5″; 31,8 mm; 90 mm; 6 csavaros
Kormánycsapágy: Tange Custom 1,5″
Nyeregcső: Cannondale C3; 31,6 mm × 400 mm
Nyereg: Cannondale Stage 2
Cannondale Trail SL2 29” kerékpárteszt
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Nyeregvázcső-hossz: 430 mm
Felsőcsőhossz: 560 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 585 mm
Tengelytáv: 1095 mm
Láncvillahossz: 455 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Középcsapágy-magasság: 310 mm
Összsúly: 13,6 kg (pedállal)
További információk:
– 29”-os gépekről általánosságban
– 29”-os MTB-k összehasonlító geometriai táblázata
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Lcs
Hozzászólások
Gondolkodok azon, hogy lecserélem a 26-os gépemet egy 29-esre. Mivel aszfalton is használnám, fontos lenne, hogy ott is megállja a helyét. Nem egészen értem, hogy a tesztelő miért írta azt, hogy aszfalton kínlódás a haladás vele. Én úgy tudom, hogy nagyobb kerékkel lendületesebben lehet aszfaltozott úton is tekerni. Van valakinek esetleg személyes tapasztalata a 29-es montival? Tényleg kínlódás vele a haladás műúton?
Mivel az elmúlt fél év alatt senki sem válaszolt a kérdésemre, magamnak megválaszolom azt :-). Nem kis nehézség és szervezés árán sikerült vennem egy 29-es Cube Ltd Pro-t. A 26-os montim ehhez a géphez képest sehol nincs. Nagyon jól lehet vele haladni aszfalton és terepen egyaránt, stabil és amit észrevettem, hogy elképesztően jól mászik. Azon aggadalmak, hogy a nagyobb kerék miatt nehezebb lesz a mászás, teljesen alaptalannak bizonyultak. Eddig 220 km-t mentem vele és csak jót tudok róla írni. Az egyetlen negatívum, hogy rendkívül nehézkes a beszerzése, nem tudom, hogy van-e egyáltalán most valamelyik kiskereskedőnél eladó példány.
jah és még egy kiegészítés, végre egy bicikli ahol nem sajnálták ki a hajtásból az ‘overdrive’-ot.. bosszantó az ha van egy jó lejtő és 60-65nél elfogysz mikor lehetne kicsit még jobban száguldozni:) énnekem a 26os gépemen 48/11 a legnagyobb fokozat, és még 70nél is van benne potenciál..:) vagy hogy 60as pedálfordulattal olyan 33-34km/h sikerül.. és a körúton 40el úgy végig lehet menni hogy kb alig tekered a bicajt..:) erre most jönnek ezek a 2x10ek, áhh, nekem olyanom tuti nem lesz amíg ezt a verziót is lehet kapni:)
Nekem is jobb lenne a 2 tányéros hajtómű, mert viszonylag ritkán tekerek 70 felett, de a 32-es tányérral szoktam menni a 30 felett tartósan.
A pörgetéssel annyival jobban jársz, hogy a térdednek az inkább barátja, mint a 60-as fordulattal 40-et menni.
Amúgy nekem is alul fut az összes bovden. Még a váz aljára száradt téli dzsuva ellenére sem akadozott a bovden sosem.
én se tekerek havi egynél többször 70 fölött de ez nem azon múlik hogy csak havi egyzser sikerült egy jót lejtőzni vagy minden nap, mert ha nincs meg az áttétel, akkor úgyse lesz meg, na:D mondjuk igazából ez a dolog nem szempont, kb 1500ft egy nagyobb fogaskerék:)
a térdemnek nem mindegy hogy 60as vagy 90es fordulaton pörög? nem mondom hogy nem szeretek pörgetni néha eszement gyorsítgatásokon, de alapvetően nem vagyok egy pörgős fajta…
A 29-es keréknél azért mások az áttételarányok, így nem kell olyan nagy lánctányér előre.
Toblerone, váá de megennék egy egészet a nagyobból, rég ettem, egyébként szép ez a váz :)
specin nekem se volt sose gondom az alul futo bovdenekkel. idegesebb lennek, ha a vazat vagna agyon vmi, de szvsz erre nincs sok esely.
Nekem pont a Specijeimen volt. Mindegyiken. Persze durvulós gépek. Épp ezért nem okos megoldás.
Kedves kgadam!
Kérlek ne vedd kötekedésnek, de ez nem egy durvulós gép. Akik ezzel tekernek, nem nagyon fogják szaggatni a váltóbowdeneket. Lehet, hogy nem okos megoldás, de működik. A koszhoz még egy kis adalék: ma ráültem a bringámra, amivel 2 nappal ezelőtt dagonyáztam jó zsíros agyagban. Alsócsövön vastagon a kőkeményre száradt agyag. Első váltó hibátlanul működik (XT). Csak azért írom ezt, mert minden tesztben ezt hozzák fel az ilyen bowdenvezetés gyenge pontjaként. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem igaz
Nem veszem annak. Pont a közös gondolkozás a kommentelés lényege, még ha páran ezt nem is értik.
Vettem egy alul vezetős gépet, az első tekerésnél (XC) felcsapódott egy kóbor kő, ami szétverte a bowdenházat. Ettől persze csak kicsit szorult a bowden, így nem nagy ügy.
De, ha van nyilvánvalóan jobb megoldás, mert abban gondolom egyetértünk, hogy bármennyire is nem volt még bajod az alsó vezetéssel, a fent vezetett rendszer akkor is jobb, mert oda helyzetéből adódóan véletlenül sem verődhet semmi, akkor érthetetlen, hogy egyes okos gyártók miért választják ezt a rizikósabb megoldást, ami még ugye a kosznak is kevésbé van kitéve.
Szó
Bocsánat, “kosznak is jobban ki van téve” akart lenni.
üdv! nem rossz cikk, de ezt az alsó vezetéses dolgot én se értem általában:) nekem se volt még semmi baj se az alsó vezetéssel, mikor 60nal zúztam lefele 2-3 centis zúzottköves erdei úton, egy lábszárvédő igencsak elkellett volna, plusz néhányszor igen nagyot kongott a váz, de a bowdenek séretetlenek maradta. szerintem azért választják a legtöbb merev gépnél az alsó vezetést, mert gyakorlatilag semmi bowdenházra nincs szükség, ami ugye súly+súrlódási ellenállás, ami ugye a váltás minőségének a rovására megy. a másik. 1,8 bar-on nem félsz hogy lepadkázod a gumit egy nagyobb szegélynél/kavicsnál? én mióta egyszer kb 2,5baron nyeregben ülve nem vettem észre 30as tempónál egy nagy kavicsot és elszállt miatta ahátsó kerekem, azóta 4-4,5 bar alatt el se indulok:) rázni ráz de legalább nem hagy ott seholse(jó mondjuk én 90 kiló vagyok és 26-osba kicsit több nyomás kell de akkoris, 1,8 az nekem már a használhatatlanul lapos kategóriája)
Ezért a keróért sokkalom még a kedvezményes árat is. Én nem találok benne semmi extrát.
Sziasztok!
Én nem olyan régen kezdtem jobban belemerülni a bringás témákba, és van egy-két dolog, amit még nem teljesen értek. Több cikkben is olvastam már az IS- és PM felfogatásról. Most már kezd körvonalazódni, hogy melyik hogyan is néz ki, csak az nem világos még számomra, hogy miért előnyösebb a PM a másik, hagyományosabb IS-nél?
Üdv.:
Krisztián
A PM valamivel merevebb és sokkal könnyebb beállítani. Ennyi a nagy előnye az IS-sel szemben.
Rendben, így most már értem a kettő közötti különbséget. Köszönöm a gyors választ.
A bringámon (nem Cannondale) csak az első váltó bowden fut az alsócsövön. Soha nem tetszett, de az az igazság, hogy mindig működik, még téli havas-saras latyakban is. A bowden mint kés a vajat, úgy szeli a sarat. A középcsapágy fordulónál tekerés előtt egy kis wd40 és kész. Szerintem, ha olyan tárgy verődik föl, ami megsérti a bowdent, akkor ott a váznak is annyi.
Nagyon tetszett a cikk, köszönöm.
Köszönöm.
Igen, sérül a váz is, de egy horpadás belefér, de ha mondjuk még 60 km van hazáig és elfolyik a fékből az olaj, mert szétcsapta a kábelt egy kő, akkor az kellemetlenebb. Vagy, ha végig kistányéroznod kell a váltókábel miatt.
Itt a fék vezeték a felső csövön fut. Nehezen tudok elképzelni olyan erőhatást
(a csípőfogóét kivéve), ami elmetszi a sodort rozsdamentes bowdent. Ha van ilyen, az garantáltan elvágja a bowdennél lényegesen sérülékenyebb vázat. Lehet, hogy ez egy létező probléma, én még nem találkoztam vele, igaz nagyon keveset tekerek köves (vagy palás) területeken. De ahogy írtam is, én se nagyon szeretem az alsócsövön futtatott bowdeneket.
évek óta olyan monit használok, aminek az alsó csövén fut a bovden, igaz zártan, bovdenházban, meg a tárcsafék vezeték is ott fut, de semmi probléma nem volt még vele. A kosz beülését tudom csak hátrányként elképzelni az ilyen bovdenezésnél, semmi egyebet. Ha 100 évenként meg mégis csak elvágja valami a bovdent, vagy a fékcsövet, ezt meg tessék kibírni!
Mint ahogy azt is, ha a felső bovdenezést meg 100 évenként elvágja egy háztetőről leeső cserép. :-)