Sajnos nagyon sokszor hallok, olvasok olyan versenyzőkről, akiknek gyomorproblémák, eléhezés, elszomjazás, vagy valamilyen kapcsolódó gond miatt hiúsult meg a versenyen a tisztes helytállás. Írásommal segíteni szeretnék, hogy átfogó képet kapjon az érdeklődő olvasó a tudomány által elfogadott sportolói táplálkozásról, hogy hasznosítva ezeket sikeres lehessen.
A verseny előtti napok és az életvezetés
Az eredményes versenyzéshez nem elég szisztematikusan és lelkiismeretesen edzeni, az ezen kívüli életvitelünket is – amennyire lehet – a cél érdekébe kell állítani. A sportoló táplálkozása sarkalatos az eredményesség szempontjából. Bár nem igaz a mondás, hogy „az vagy, amit megeszel”, de azért a bevitt élelmek minősége és összetétele jelentősen befolyásolhatja eredményeinket. Korunk és környezetünk óriási terhet ró a sportolóra, hisz a leginkább reklámozott élelmiszerek majd teljes mértékben haszontalanok, sőt, akár károsak is lehetnek egészségünk és eredményeink szempontjából. Az egyszerűbb üzletekben szinte csak „junk food” élelmiszerek szerezhetők be. A túlkezelt, túlfinomított, tartósított, színezett „táplálékok” alig tartalmaznak beltartalmi értékeket, emellett viszont a makroelemeket sokszor rossz arányban tartalmazzák.
Bevásárlási tanácsnak a legegyszerűbb (mégis igen nehezen követhető) elv, ha megpróbálunk olyan élelmiszereket kosarunkba tenni, amelyek semmiben, vagy csak minimálisan különböznek a természetben előforduló állapotuktól. Értelemszerűen minél inkább kerülni kell az olyan dolgokat, amelyek esetében felismerhetetlen a természetes állapot, vagy az a valami nem is létezik a természetben. Ezért javaslom, hogy élelmiszereink alapvető beszerzési forrása inkább a kert és a piac legyen, az élelmiszerbolttal, netán az étkezdékkel szemben. Korunk gyártás- és konyhatechnológiai fogásai minimálisra csökkentették ételeink tápértékét, és élettelenné tették élelmiszereinket. Elég csupán 100 évet visszamenni időben, és láthatjuk, annak a kornak az embere és elődei még teljesen máshogyan étkeztek. Emésztőrendszerünk sem ilyen jellegű táplálkozáshoz volt szokva, amit korunk civilizált embere folytat, másrészt ez a mai hanyag táplálkozás alig visz a szervezetbe számunkra hasznos dolgot, amellett, hogy kalóriában messze túltölt ahhoz képest, amennyit mozgunk.
Lőrincz Olivér előadásában szó esik még a terhelés közbeni és a terhelés utáni étkezésről, valamint folyadékbevitelről. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. júliusi számában olvasható teljes terjedelemben.
