Edzés – teljesítménydiagnosztika: Nem mindegy honnan indulsz és az sem, hová mész

A személyre szabott edzéstervezés 5+1 alaptörvénye közül az első, hogy minden egyes edzésfeladatot a saját intenzitási zónádban hajts végre. Ehhez nagyon leegyszerűsítve arra van szükség, hogy tisztában legyél a pulzus- vagy watt-tartományaiddal.

Elég érdekes eredményt hozna annak a háznak a felépítése, aminek csak úgy nekiállnak, hogy „na, akkor dobjuk össze”. Fel lehetne húzni a falakat, a kérdés csak az, hogy mikor dől össze az épület. Ahhoz, hogy jó munkát végezzünk, alapos, átgondolt TERVEZÉSRE van szükség. Ezt meg lehet tenni az íróasztalnál ülve, azonban így még egy nagyon lényeges dolog kimarad, ami nélkül szintén kudarcra vagyunk ítélve: ez pedig az állapotfelmérés, a DIAGNOSZTIKA, nem mindegy ugyanis, hogy milyen talajra szeretnénk a megálmodott palotát felhúzni, mekkora alapot szükséges alá tervezni.

A sportolók esetében ugyanerre a folyamatra van szükség az edzésmunka optimalizálásához: TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKA (vagyis a „van” állapot felmérése) – EDZÉSTERVEZÉS (az edző munkája a tervezőasztalnál) – VÉGREHAJTÁS (a tervek gyakorlati megvalósítása a sportoló részéről) – KIÉRTÉKELÉS (az edzésadatok és a sportoló szubjektív visszajelzéseinek elemzése) – ÚJRATERVEZÉS (a következő időszak edzéstervének elkészítése, finomhangolása) – TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKA (a fejlesztési folyamat időszakos kontrollálása).

Mit jelent tulajdonképpen a „teljesítménydiagnosztika” kifejezés? Lényegében a terheléses vizsgálatok egy fajtájáról van szó, ahol az orvosi (pl. kardiológiai) diagnosztikával ellentétben egészséges, sportoló embereken nem azt vizsgálják, hogy a terhelésre hogyan reagálnak az egyes szervrendszerek (pl. a szív- és vérkeringési rendszer), hanem azt, hogy milyen teljesítményt nyújt az illető, ezt milyen állapotban produkálja, és melyek azok a tényezők, amelyek a még jobb teljesítmény elérésében hátráltatják.

Ennek érdekében a jól felépített és megfelelően kivitelezett kerékpáros teljesítménydiagnosztikának 5 alapvető pillére van:

1.sportágspecifikus tesztprotokoll (mérési metódus);
2.sportágspecifikus eszközpark;
3.optimális üléspozíció (saját kerékpáron vagy pontosan beállított ergométeren);
4.sportágspecifikus kiértékelés (vagyis az adatok elemzése, feldolgozása);
5.sportágspecifikus tanácsadás (javaslat az edzésmunka folytatásához, megváltoztatásához).

Ebből következően egy orvosi labor legyen bármilyen jól felszerelt, nem biztos, hogy biztosítani tudja ezeket a feltételeket. Terheléses vizsgálatot számtalan helyen kínálnak már az országban, amelyek nagy segítségünkre lehetnek abban az esetben, ha valamely szervrendszerünk nem működik hibátlanul. Egyik vizsgálat sem nélkülözheti a másikat, de lényeges, hogy különbséget tudjunk tenni az orvosi célú, illetve az edzői diagnosztika között. Egy laktátmérő megvásárlásával még nem biztos, hogy a szükséges tudás is a birtokában van annak, aki ilyesmire vállalkozik. A teljesítménydiagnosztika egy külön tudományterület, azonban inkább edzői, mint orvosi látásmódot igényel, a megfelelő szakismeretek mellett.

Az orvosi, elsősorban kardiológiai diagnosztikát évente egyszer érdemes elvégeztetni, hogy tisztában legyünk vele, minden rendben van-e a „motorral”. Ez azonban nem fog választ adni a teljesítménydiagnosztika kérdéseire, amelyet ha évente egyszer elvégzünk, akkor abból nagy valószínűséggel csak a felét kapjuk meg a levonható következtetésnek. Az évente 1 alkalommal elvégzett teljesítménydiagnosztikai vizsgálat legfeljebb arra jó, hogy az aktuális, aznapi állapotot leírja, az edzésmunkára, a fejlődés tendenciáira azonban nem tudunk belőle hasznos információt nyerni. Hiába jelenünk meg minden március 1-jén az ilyen jellegű vizsgálaton, lehet, hogy az egyik évben novembertől megszakítás nélkül tudtunk edzeni, vagyis 4 hónap felkészülés van a hátunk mögött, míg a másik évben esetleg betegek voltunk, és a vizsgálat előtt csak 2 hete kezdtük meg a felkészülést – a két eredmény máris összehasonlíthatatlan egymással.

Az egy éven belül 2 alkalommal elvégzett teljesítménydiagnosztikának látszólag már több értelme van: a két eredményt már össze lehet hasonlítani egymással, látjuk, hogy honnan hová jutottunk. Azonban nem mindegy, hogy a második vizsgálatra 1-3 vagy esetleg 6 hónap múlva kerül sor!

Ideálisnak mondható az évi 3-4 vizsgálat, ezeket az edzésperiodizációnak megfelelően már jól el lehet helyezni a felkészülés egyes fázisaiban, hogy egyrészt az aktuális pulzuszónáinkat felül tudjuk írni, másrészt információt kapjunk arra vonatkozóan, hogy jó irányba tart-e a fejlődésünk, mi az, amin változtatni kell, illetve a zavaró tényezők milyen arányban vannak jelen. Az optimális pedig az élsportolók évi 6 vizsgálata, melyből négy az alapozás során, a maradék kettő pedig a két tervezett csúcsforma-időszak előtt kb. 1-1.5 hónappal kerül lebonyolításra, hogy a forma élesítéshez szükséges aktuális adatokat megkapjuk.

Milyen szempontok alapján lehet kiválasztani a számunkra megfelelő szolgáltatást nyújtó teljesítménydiagnosztikai helyszínt? Az alábbi lista ehhez nyújt segítséget:

- vizsgáljuk meg, hogy a kiértékelést és tanácsadást végző személy milyen kerékpáros edzői és teljesítménydiagnosztikai végzettség birtokában van;
- tájékozódjunk arról, hogy a diagnosztikához milyen sportági edzésrendszert tud társítani a szolgáltató;
- amennyiben az edzésmunkánk optimalizáláshoz edzői segítségre lehet szükségünk, részesítsük előnyben az olyan diagnosztikai laborokat, ahol saját edzői gárda áll rendelkezésünkre;
- szerezzünk információt arról, hogy kik látogatják az adott labort (eredményes, híres sportolók);
- elemezzük ki, hogy azok a sportolók, akik az adott labor edzőivel dolgoznak, milyen eredményeket érnek el, milyen fejlődést produkálnak hosszabb távon;
- természetesen a szolgáltatás ára is fontos lehet, azonban ezt inkább ár/érték összehasonlításban érdemes megvizsgálnunk, nem annyira a végösszeg a mérvadó;
- kérjünk tájékoztatást arról, hogy a sportági terhelésen kívül milyen egyéb vizsgálatokat végeznek az aktuális állapotunk monitorozása céljából;
- fontos szempontként kezeljük, hogy a terhelést a saját megszokott üléspozíciónkban, az általunk országúton alkalmazott pedálfordulattal hajthassuk végre, ne kényszerítsenek ránk ezektől eltérő megoldásokat;
- vegyük figyelembe, hogy az ún. „lépcsőteszt” esetében maximum 20-30 watt különbség legyen az egyes terhelési lépcsők között, az ennél nagyobb (pl. 50 wattos) emelés nem alkalmas állóképességi diagnosztikára;
- kerüljük az olyan helyeket, ahol a 4 mmol-os tejsavszinthez kötik az anaerob küszöböt és a „220 mínusz életkor” képlet alapján számolják a maximális pulzust;
- szintén óvakodjunk az olyan laboroktól, ahová nekünk kell ergométert/görgőt magunkkal vinni ahhoz, hogy a vizsgálatot el lehessen végezni;
- az ergométer olyan legyen, hogy az adott terhelési értéket (pl. 100 watt) a pedálfordulattól függetlenül állandó értéken tudja tartani, és a lépcsőzetes emelést automatikusan képes legyen elvégezni;
- alaposan gondoljuk végig a terhelési metódust: egy élettani paraméter (pl. csak a pulzusszám) mérése, illetve egyetlen küszöb (pl. Conconi) meghatározása nem nyújt elegendő információt;
- tájékozódjunk a korábban már ott járt ismerőseinktől a vizsgálati jegyzőkönyv információ tartalmát illetően!

Végezetül két fontos, gyakori félreértéseket okozó kérdéskörről kell röviden szólni, az anaerob küszöb fogalmáról és a laktátmérés vs. gázcsere-analízis, vagyis a „maszkos” terhelés problematikájáról.

A küszöbök meghatározásának több metódusa is ismert, azonban a régebben használatos „fix küszöb” koncepciókkal (pl. Mader-féle 4 mmol – 1976) szemben manapság csak az „egyéni küszöb” alkalmazásának van létjogosultsága. A jelenleg leginkább elfogadott, tudományosan vizsgált és validált „Dickhuth-módszer” az alábbiak szerint értelmezi a laktátgörbe jellegzetes pontjait:

Laktátküszöb (LT): a laktátgörbe első emelkedési pontja, a tejsavtermelődés kezdete. Az ehhez tartozó pulzusszám a GA1 (aerob extenzív, zsíranyagcsere) edzés célzónájának felső határértéke. Berg és munkatársai szerint ez a pont a laktátekvivalens (LE – a keletkezett tejsav és a relatív oxigénfelvétel hányadosa) minimumaként is értelmezhető.

Individuális anaerob küszöb (IAT angol terminológia – IAS német terminológia): bázislaktát+laktátkonstans, vagyis LT+1 mmol/l. Ez a pont az aerob intenzív GA2 edzés és az aerob erőállóképességi hegyi edzés (K3) célzónájának teteje. (Az eredeti, futószalagos tesztnél alkalmazott koncepció szerint a fixum +1.5 mmol/l.) A maximális laktát steady state (MLSS), vagyis a laktát termelődés és elimináció egyensúlya felső határának is tekinthető.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az előbbiekben bemutatott LT, vagyis az angol „lactate threshold” rövidítése bizonyos területeken nem ezt a pontot, hanem a magasabb intenzitáshoz köthető individuális anaerob küszöböt jelenti. Figyeljünk oda erre az amerikai szakirodalom tanulmányozásánál!

Sokan azt gondolják, hogy a gázcsere mérése a diagnosztika elkerülhetetlen része, és maszk nélkül nem is lehet komoly vizsgálatot végezni. Ez azonban nem teljesen van így. Az USA-ban előszeretettel alkalmazott spiroergometria valóban jól jellemzi az anyagcserét, azonban a laktátmérés hasonlóan értékes információ tartalommal bír nem beszélve arról az előnyéről, amit a kényelmetlen maszk viselésének elmaradása jelent. Egy jól edzett, nagy testtömegű sportoló vizsgálata akár 1 órán keresztül is tarthat, és mivel az illető teljesítményét vizsgáljuk, így fontos olyan körülményeket teremteni számára, amely a zavaró tényezőket a lehető leginkább kiküszöböli.
A maximális oxigénfelvevő képesség, a sokat emlegetett VO2max jól kiszámítható a teljesítményből is, ennek pontos értéke nem szolgáltat lényegesebb információt, ráadásul egy 10 percnél hosszabb tesztprotokollal már nem is mérhető precízen.

Ha úgy döntöttünk, hogy a sötétben tapogatódzás helyett konkrét adatokra szeretnénk építeni az elkövetkezőkben az edzésünket, jelentkezzünk teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra, és olyan időpontot válasszunk, hogy egészségesen, kipihent állapotban tudjunk részt venni rajta. Ennek az a jelentősége, hogy valóban az aktuális maximális teljesítményünket legyünk képesek nyújtani, fáradtan más eredményt kapunk és az adatok információtartalma is félrevezető, gyakorlatilag értékelhetetlen lehet.

Írta: Fülöp Tibor
Cycling Sport Center

Fotók: Radio Shack – Nissan Team

Írta: Bikemag on 2012. február 10.. Téma: edzés. A bejegyzésre érkező visszajelzéseket ezen keresztül követheted: RSS 2.0. Ugorj a legvégéhez és hagyj bejegyzést. Ping nem engedélyezett.

11 válasz a Edzés – teljesítménydiagnosztika: Nem mindegy honnan indulsz és az sem, hová mész

Bíró Norbert Válasz

2012. április 9. at 18:14

Kedves Tibor!

Érdeklődéssel és egyben örömmel olvastam cikkét. Jómagam judo sportágban garázdálkodom mint edző és sokat törtem a fejem azon, hogyan lehetne sportágspecifikus körülmények között teljesítménydiagnosztikát végezni. A futószalagos vagy egyéb ergométeres próbák nyilván tájékoztató jelleggel bírnak ugyan, de egy judósnak a versenyein judózni kell. Küzdelem közben a “maszkos” mérés lehetetlen, ezért örültem amikor arról írt, hogy e nélkül is lehet vizsgálatokat végezni. Kérdésem: amikor a küzdelem megáll néhány másodpercre elegendő e 5-10 mp egy vérvételre a laktát érték ellenőrzése céljából? Folytatható a küzdelem rögtön a vérvétel után? Tudom ez nem igazi vérvétel, csak a higiénia miatt érdeklődöm.
Köszönettel:
Bíró Norbert
Valentinó Válasz

2012. február 14. at 1:16

Tibor!
Korrekt magyarázat, nem túl bonyolult, és méltányolandó, hogy nem zárod ki, hogy a teszteknek számos formája létezik, és valóban attól függ, hogy mire vagyunk kíváncsiak.
Méltányolom a külföldi publikációk visszafogott, de jogos kritikáját. OK.
Fülöp Tibor Válasz

2012. február 13. at 12:39

Tisztelt Kovács Krisztián, kedves Olvasók!

Megpróbálok röviden megválaszolni a felvetett kérdésekre, gondolatokra. Nem lesz könnyű, mert Krisztián egy picit bonyolultan fogalmazott, a sok idézet miatt pedig nehezen értelmezhető a dolog. Ezért én most nem idézek egyik levélből sem.

Alapvetően le kell szögezni, amibe a cikkben nem kívántam belemenni: anaerob küszöb koncepció annyi van, mint égen a csillag, ráadásul ugyanazon a fogalmon mindenki mást ért sok esetben. Ezért írtam, hogy a „Dickhuth-módszer”, mert így egyértelmű hogy mire gondolok. Ehhez megjegyeztem, hogy a Dickhuth által LT-nek mondott pont nem azonos az amerikai irodalomban szereplő LT-vel, amely ebben az esetben megfelel az IAS-nek.

Ezek a küszöbök csak elméletben léteznek, mert kell találni valami támpontot az egyes anyagcsere folyamatok határainak elválasztásához, az edzéstartományok meghatározásához. A gyakorlatban küszöbök helyett inkább átmenetekről lehetne beszélni, ahol a túlsúlyok változnak.

A laktátméréses vizsgálat alapvetően a laktátgörbe karaktere alapján definiálja ezeket a pontokat. Természetesen ahol vízszintes a laktátgörbe (LT alatt), az nem azt jelenti, hogy ott nem termelődik tejsav – csak a gyakorlatban nem jelenik meg a tökéletes elimináció miatt. Az a pont az LT, ahol ez először megjelenik. Alatta az aerob zsíranyagcsere (lipolízis) tartomány található.

Az LT és IAS között még mindig az aerob tartományban vagyunk, de ez már aerob glikolízis, vagyis szénhidrátot igényel. A görbe karakteréből látható, hogy ennél a pontnál – amit az aerob tartomány végének is nevezhetünk – elkezd jobban emelkedni a tejsav szintje, vagyis kilépünk az egyensúlyból. Azonban ezután még nem az anaerob tartomány következik, hanem az aerob-anaerob átmenet zónája. A laktátgörbéken általában szabad szemmel is jól észrevehető egy jellegzetes töréspont, a kerékpáros tesztek esetében a 6 mmol/liter tejsavszint környékén (ez sem fix érték, kinél mennyi – nem ez a lényeg, hanem a töréspont), ahonnan hirtelen drasztikusan elkezd az egekbe szökni a tejsav. Itt általában a pedálfordulat hirtelen csökkenése is tetten érhető, utána kb. 2 terhelési lépcsőt szoktak még teljesíteni a sportolók (kivételek persze mindig vannak). Ezt a felső töréspontot szoktuk anaerob küszöbnek hívni. A valódi laktát tolerancia itt kezdődik, így is hívják magyarul az e fölötti csúcsterhelési tartományt.

A százalékos értékekre nem érdemes sok szót vesztegetni, kinél mennyi. Nagy általánosságokat lehet tapasztalni, de ez olyan, mint az a bizonyos „220 mínusz életkor”: vagy igaz az illetőre, vagy nem. Azt is elég nehéz értelmezni, hogy a maximális pulzus hány százaléka, mert ugye mennyi is pontosan a maximális pulzus? Ki tudja. Ami nagy általánosságban tényleg kimondható, az annyi, hogy a teszten mért maximális pulzus 75%-a körül van az LT, ez többé-kevésbé mindenkinél így van, de ezt se vegyük készpénznek, hanem mérjük meg, mert nagyon nem mindegy.

Egy fontos dologra felhívnám a figyelmet, ami Krisztián első hozzászólásában félreérthetően szerepelt: az anaerob alaktacid energianyerés nem értelmezhető a laktátgörbe mentén, csak az aerob lipolízis és glikolízis, valamint az anaerob laktacid (anaerob glikolízis) tartományok!

Záró gondolat a gázcsere-analízishez: nem azt mondtam, hogy nem jó módszer, hanem azt, hogy bizonyos esetekben nincs rá szükség, sőt van, amikor kimondottan zavaró, pl. a hosszú ideig tartó lépcsőtesztnél. Ebben az esetben nagy pontossággal kiszámolható a VO2max., aminek ilyen megközelítésben semmi jelentősége nincs. Nem csak számolni, de mérni sem lehet pontosan – kivéve, ha csak ezt az egy paraméter akarjuk megmérni, de akkor más típusú tesztre lesz szükségünk, abból viszont nem tudunk egyéb következtetéseket levonni. Joe Friel pedig szintén Amerikában tevékenykedik, ahol a maszkos mérés az elterjedt, bár Lance is volt már olyan diagnosztikán, ahol maszk nem volt rajta, viszont bökdösték az ujját… A mérési metódus nem elegancia kérdése, hanem mindig attól függ, hogy mire vagyunk kíváncsiak, de nem is a mérési módszer az igazán lényeges, hanem a kapott eredmények feldolgozhatósága és az edzésgyakorlatba való átültethetősége. Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy terepen végzett kontrollmérést lényegesen egyszerűbb laktátméréssel kivitelezni, mint spirometriával, bár vannak már hordozható készülékek ez utóbbihoz is. Az árukat fedje most a jótékony homály. Érdekes véletlen viszont, hogy a képeken sincs maszk egyik sportolón sem, és ez nem azért van, mert PR fotókról van szó (ezen kívül rengeteg példát tudnék még hozni, de felesleges).

A szakcikkek fordítása, tanulmányozása jó dolog, bárcsak mindenki ezt tenné, mert az elméleti tudás a gyakorlati munka alapja. A nagy következtetésekhez azonban nem árt, ha több száz saját mérés kiértékelése és gyakorlati után követése is a rendelkezésünkre áll, hasonlóan azokhoz, akik az elméleteket gyártják, vagy a cikkeket írják.

Üdvözlettel
Fülöp Tibor
- Kovács Krisztián Válasz
  
  2012. február 15. at 15:43
  
  Kedves Fülöp Tibor!
  
  Köszönöm a válaszát, és azt hogy nyomon követi a leírtakat és így a hozzászólásokat.
  
  Talán félreérthető volt az első hozzászólásom, alaktacid és laktacid témakör említése, de csak az alábbi idézet fonalán indultam el és szándékosan nem mentem tovább ebbe az irányba, mert nonszensz lenne alapfogalmakról vitatkozni…ezért meg sem fordult a fejemben az, hogy egy alaktacid folyamatot a laktátgörbe mentén értelmezzünk, de ezt említi:
  
  “Laktátküszöb (LT): a laktátgörbe első emelkedési pontja, a tejsavtermelődés kezdete.”
  
  ….most pedig leírja azt amit a cikkben is kellett volna véleményem szerint.
  
  …de befejezve a laktacid és alaktacid folyamat említésének gondolatmenetét, mivel csak arra próbáltam célozni, hogy nehogy összekeverje valaki ezt a két folyamatot az alapján amit említ, hogy: “a tejsavtermelődés kezdete”, ergo azért első emelkedési pont, mert addig nulla volt és ezért az LT nem más mint az alaktacid és laktacid határ…ennek az árnya felmerült, ha az eredeti cikket olvasva és értelmezve, de nyilvánvalónak tartom, hogy Ön mást ért ez alatt így csak kósza gondolat volt, mi nonszensz, de egy átlag olvasóban felmerül vagy felmerülhet…hiszen látszatra az alaktacid és laktacid anaerob folyamatok, csak az “a” fosztóképzőben térnek el.
  
  Tény, hogy minden értelmezés kérdése pláne az olvasónak, aki innen informálódik és az LT és az IAS, amit most egyenlőnek ír ott a cikkben mégis különbséget tesz -értem az indoklást, hogy szakirodalom-
  
  …mivel átmenetek vannak, amiben egyetértünk, pláne, hogy ez egyénileg változik így az említett linkben -http://www.triatlon.hu/files/content/file/training/kerekparsport_hazai_gyorgy.pdf- egyenlőséget húzni a tartományok közt…Hazai György és az Őn előadására hivatkozok 23. oldal…egy lépcsős megfeleltetés talán jobb lenne.
  
  Az egyensúlyt a szervezet anaerob körülmények közt is megpróbálja fenntartani, de mivel nincs elég oxigén így oxigénadósságban ezt elég nehéz fenntartani és már át is lépte a küszöböt és innen a savasodás már igen közel van, majd mikor érezhető módon jelen van és megy tovább a mozgás lassulásán át széteséséig stb…azaz hamarosan már “savtűrés”-ről beszélünk és ez igencsak a teljesítőképesség vége… és itt jön az hogy határok-átmenetek, amik persze hogy egyénileg változnak -eleve egyén függő- és ebből fakad az is, hogy ki, hogy kutat és mér savasodást, pulzust.
  
  Az egy-egy arányt, arra értem, hogy ami termelődik az el is ég, de mint Valentinónak is írom, szó sincs arról, hogy említeném az ehhez szükséges oxigént, mivel anaerob környezetben is egyensúlyra törekszik a szervezet, persze ameddig tud. Ennek alapfeltétele a minél magasabb aerob állóképesség, ami befolyásolja az anaerob folyamatok bekövetkeztének idejét, akár távra-időre, vagy pulzusra értem ezt az értéket.
  
  Az egyén jelen van mindig, akár kutat, akár edzést végez vagy olvas. A viszonyítási pontok, pedig az átlagok az alapfogalmak, mert ez alapján beszélgetünk vagy akár vitázunk. A vita egymásért zajlik, mert ha egymás ellenében azzal semmit sem viszünk előrébb.
  A tudomány nézőpontjai elsősorban a széles látókörből fakadnak vagy legalábbis jó lenne, ha így lenne, ez a véleményem.
  
  A százalékos tartomány közérthetőbb és a tudományosság, -megalapozottság- mellett pont az érthetőség az, ami a közönségnek és így az edzésnek szól, a többi maradjon a szakmán belül, így a közzétett információ emészthető marad.
  
  Ez is egy nézőpont, mint az Öné és a hozzászólóké pláne, hogy egy adott témát járunk körül, ki mekkora íven és itt a kör optimalizálása az azonos rálátás megközelítése a cél szerintem, mivel a köznek írunk még a hozzászólásokban is.
  Így az “agymenésem” ebből, ezért született…”a tejsavtermelődés kezdete” mint írtam.
  
  Hasznosnak és fontosnak tartom azt, hogy szakszerűen, jelenjenek meg írások, -bármilyen témában, bárhol- gondolom ez is volt az oka a cikksorozatnak, hogy közérthetően, emészthetően a fejlődést szolgálva, a mechanizmusokat tisztázva így szolgálva az olvasót a tájékozódásban, ebben az internet adta információs dzsungelben.
  Ahol egy weboldal értékét a kattintások adják, és vannak olyan oldalak, akik ezért bármit megtesznek nélkülözve a hitelességet akár, és sok mást is.
  
  A kedves olvasó meg elhiszi, mert az olvasónak jogában áll “hüjjjének” lenni, -hisz egy népszerű oldalt tüntet ki figyelmével- pont annyira, mint mindenki másnak, és pont úgy, ahogy ez az egyéni nézőpontjából fakad vagy fakadhat.
  
  Üdvözlettel,
  Kovács Krisztián
pedr0 Válasz

2012. február 12. at 9:05

Krisztián!
Azt ne felejtsd el, hogy a neten nem mindig aktuális, friss infok vannak. (triatlon.hu) Conconi teszt?! Ugyan már…
Nagy részét nem értem annak amit írtál, de sok helyen a fogalmazás miatt. Szerintem egy átlag kerékpárosnak ez mindegy, ő csak jobban akar menni.
- Kovács Krisztián Válasz
  
  2012. február 12. at 11:28
  
  Kedves pedr0!
  
  A triatlon.hu amit lentebb linkeltem az pont a Cycling Sport Center által készített írás, mint ez a cikk is….és ott a 23.oldal táblázatára gondoltam.
  
  A Conconi teszt ezen cikkben kerül említésre:
  
  http://bikemag.hu/magazin/edzes/edzes-keszulj-a-kerekparos-szezonra#comments
  
  http://polythlon.elte.hu/content/view/158/123/
  
  …a lényege nem a teszt, csak az a 87%-os pulzushoz köthető érték…
  
  Igen teszt és tudomány és a nézőpontok, változnak fejlődnek, de pont itt a lényeg, hogy itt megjelent cikkből ki mit ért….vagy akar érteni…mivel átlagembereknek szól akik jobbak szeretnének lenni így az érthetőség, terminus technikus és ezek magyarázata más terület….itt az érthetőség a cél.
  
  Amihez hozzászóltam az viszont pont az a pepita -érzésem szerint- helyzet, ami a LT körül a cikkben is említve van…
  
  …a pulzustartomány hétköznapi szinten is érthető és használható és ez ide elég is…és a fent említett küszöb és amiről eddig is szó volt az sub max terhelésnél jelentkezik, ami a pulzustartomány 80-85%-tól indul nagy átlagban kb. …
  - Kovács Krisztián Válasz
    
    2012. február 12. at 11:33
    
    (…Conconi teszt-hez… … a linkelt cikk hozzászólásaiban említem…)
Valentinó Válasz

2012. február 10. at 21:54

Tisztelt Krisztián!
Naiv kérdés: a mellékelt képek alapján miből, és hogyan állapítható meg a relatív oxigén felvevő képesség, hogy ebből aztán hányados legyen?
- Kovács Krisztián Válasz
  
  2012. február 11. at 18:41
  
  Kedves Valentinó!
  
  Kérdésed költői, ezt te is tudod…
  
  Amit írtam azt csak annyi, hogy a szervezet addig van egyensúlyban, míg a tejsavval megbirkózik, azaz el nem éri a tejsavküszöböt, azt a pontot mikor az egyensúly felborul és a tejsav elkezd halmozódni és a szervezet képtelen az egyensúlyt helyreállítani a munkavégzés során.
  
  Az 1:1-hez az csak annyi, mint olvashattad, hogy egyensúly van, ami termelődik az el is ég….azaz semmi köze a képekhez…amire gondolsz az annyi, hogy mennyi oxigén kell a tejsav elégetéséhez, de erről nem beszéltem, mert jelen esetben ez lényegtelen, mivel az 1:1 addig áll fenn míg egyensúly van mert egy egységnyi tejsav termelődik és az az egy egység el is ég, ez egészen a határig a küszöbig igaz. Az egyensúly a küszöbön átlépve felbomlik és oxigén adósság lép fel, így a tejsav halmozódik.
  
  Az ekvivalens is”egyenértékű”-t jelent,
  
  http://www.triatlon.hu/files/content/file/training/kerekparsport_hazai_gyorgy.pdf
  
  23.oldalon van egy táblázat és ott is a megfeleltetések…szóval ugyanarról beszélnek, de mintha pepitában lenne a megfeleltetés…
  
  Az egyensúly felbomlása után a tejsavtűrő képesség felé tolódik el minden, mivel a szervezet maximum terhelés közelébe jutva lépi át a tejsav termelődés és lebontás egyensúlyát…így a kérdés az, hogy anaerob környezetben ezt meddig tudja elviselni…
  
  http://www.oliworld.hu/?id=10690 …és innen ez a rész:
  
  “Laktát küszöb: A szervezetben folyamatosan termelődik az anyagcserével tejsav. Mennyisége, mint ahogy a VO2Max is, nő az intenzitás növekedtével. Azonban még az oxigénfelvétel emelkedése viszonylag egyenletes, addig a laktát termelődésének és lebontásának aránya egy ideig laposan emelkedő, majd hirtelen megugró. Azt a munkaintenzitást, vagy hozzá tartozó pulzusértéket nevezzük laktátküszöbnek, mikor a szervezet tejsav termelési és lebontási sebessége megbomlik, több termelődik, mint amennyit hasznosítani tud a szervezet. Átlag nemsportoló felnőtteknél 80, míg élsportolóknál 90% fölött van a pulzusmaximumhoz viszonyítva ez a küszöbérték. Edzett egyének az ehhez tartozó tempót motiváltan akár egy, másfél óráig is képesek tartani…”
  
  A cikben: “Individuális anaerob küszöb…A maximális laktát steady state (MLSS), vagyis a laktát termelődés és elimináció egyensúlya felső határának is tekinthető.” …ezért is írja a szerző ezt utána: “Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az előbbiekben bemutatott LT, vagyis az angol „lactate threshold” rövidítése bizonyos területeken nem ezt a pontot, hanem a magasabb intenzitáshoz köthető individuális anaerob küszöböt jelenti. Figyeljünk oda erre az amerikai szakirodalom tanulmányozásánál!”
  
  …azaz erre a pepita helyzetre gondoltam a hozzászólásomban…a “treshold” is “határértéket” jelent azaz küszöböt akár…
  
  …pulzus szempontjából nézve 90% körüli átlagot lehet élsportolóknál megjelölni és ekkor bomlik fel az egyensúly…mivel egy egyórás világcsúcskísérlet egyensúly nélkül kivitelezhetetlen és a tejsavtűrő képesség a 100%-hoz közelebbi régióba tartozik, míg termelődése sokkal-sokkal hamarabb elkezdődik…de a szervezet képes fenntartani anaerob savas környezetben is az egyensúlyt, azaz törekszik rá…de ez csak a terhelés maximuma alatt nem sokkal bomlik fel véglegesen…
  
  Energiafolyamatok… tejsavtermelődés…
  
  https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:sp94MCYrpnYJ:5mp.eu/fajlok/azael/8_lebontasi_folyamatok.ppt+citr%C3%A1tkk%C3%B6r+tejsav&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESir9Vu8SQfHGMkVxAiFNYsQsYIiuqKyyc5uwuoRrrcvWyBCi1L8atsxEY5PJnOlHWCT4K764LM-NOahO0UdWy0OOso5Wb9n0d2gpRtK7EhrD7mzFIunemLsABPtZlrNt3yORm2k&sig=AHIEtbQT6EuhRO8lqIuxQG7pg0QnfTHnTw
  - Valentinó Válasz
    
    2012. február 11. at 22:34
    
    Szia Krisztián!
    Rettenetesen alapos, és felkészült vagy. De amit itt levezetsz a tejsav képződés, és az oxigénfelvétel kiegyensúlyozottságáról, amit költőien elneveztek laktátekvivalensnek, azt parasztosan RQ-nak is nevezhetnénk, ami legalább mérhető, igaz az LE is pontosan mérhető lenne, ha lenne gázcserét elemző készülék. Ami még sok egyébre is jó volna. Nem kellene számolni a VO2 max értékét, amit nem is lehet pontosan. Ezt még azok a nagy mágusok is elismerik, mint Friel a biblialógus.
    A linkeket, majd holnap megnézem, mert ma már késő van. Ezek csak úgy eszembe jutottak. Maszk nélkül alapméréseket csinálni ma már az országúton sem elegáns!
Kovács Krisztián Válasz

2012. február 10. at 14:49

Kedves Fülöp Tibor!

Mintha más lenne leírva, mint amire valójában gondolunk…ez az érzésem támadt…mert a két meghatározás nagyban hasonlít, de mintha valójában más lenne mögötte, pláne ha szakirodalmi fordításokat nézünk…azaz mi is lehet ez magyarul.

“Laktátküszöb (LT): a laktátgörbe első emelkedési pontja, a tejsavtermelődés kezdete. Az ehhez tartozó pulzusszám a GA1 (aerob extenzív, zsíranyagcsere) edzés célzónájának felső határértéke. Berg és munkatársai szerint ez a pont a laktátekvivalens (LE – a keletkezett tejsav és a relatív oxigénfelvétel hányadosa) minimumaként is értelmezhető.”

…a küszöb határt jelöl, azaz a küszöböt átlépve borul fel az egyensúly a lebontás és a termelődés között és lép át a szervezet anaerob laktacid zónába…azaz, ahogy írja is itt : “A maximális laktát steady state (MLSS), vagyis a laktát termelődés és elimináció egyensúlya felső határának is tekinthető.”

…az meg természetes, hogy ez az érték egyénenként változó. Nagy átlagban egy élsportolónál 90%-a a max pulzusnak mikor ez az egyensúly felbomlik és onnantól tejsavtűrésről beszélhetünk.

A szervezet tejsavat már jóval a max pulzus 70-75% alatt is termel….így a “semmihez” képest elég hamar jelentkezik, ha a laktátgörbe első emelkedési pontja alatt definiáljuk az LT-küszöböt.

Ha pedig különbséget teszünk az LT és az Individuális anaerob küszöb között, akkor a leírtakból, az anaerob alaktacid és anaerob laktacid tartományhoz érünk, mint megfeleltetés -akár mint fordítás- ami egyénenként szintén változó, mert ezek alapvetően genetikai határok, amik edzéssel fejleszthetők egy adott pontig.

Ahogy írja is az LT=LE -vel míg az LE értéke 1:1-hez ami termelődik az el is ég, ha ez borul és a termelődés lesz túlsúlyban, ott van a küszöb érték, ami egyénileg változó, de a pulzustartomány felső szakaszához tartozik ami 80%-85% körül indulhat kb. átlagosan.

Individuális anaerob küszöb -nél, mint fentebb “A maximális laktát steady state (MLSS), vagyis a laktát termelődés és elimináció egyensúlya felső határának is tekinthető.” azaz az 1:’ jön elő.

…azaz a megfogalmazások, a LT-nél anaerob alaktacid és laktacid -mert a minimum is ott van mint kulcsszó-

Az Individuális anaerob küszöb a maximum szócska miatt inkább már a tejsavtűrés kategória.

A fentiek miatt ezért is kerül ez leírásra:

“Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az előbbiekben bemutatott LT, vagyis az angol „lactate threshold” rövidítése bizonyos területeken nem ezt a pontot, hanem a magasabb intenzitáshoz köthető individuális anaerob küszöböt jelenti. Figyeljünk oda erre az amerikai szakirodalom tanulmányozásánál!”

Miközben valójában más az LT-küszöb és a Tejsavtűrés.

Üdvözlettel: Kovács Krisztián