Az idei év ismét az olimpia jegyében telik, nemsokára Pekingre fog figyelni a sportszerető közönség egésze. Nekünk kerékpárosoknak külön öröm, hogy az egyre keményebb kvalifikációs rendszer ellenére idén három magyar kerékpáros – Bodrogi László, Kusztor Péter és Parti András – vehet részt az ötkarikás játékokon. Az olimpia évének apropójából egy kétrészes cikksorozat keretein belül igyekeztem összegyűjteni a magyar kerékpárosok által az újkori olimpiai játékokon elért eredményeket…
…melyek tekintetében nem is szégyenkezhetünk annyira, mint azt sokan gondolhatnák. Bár dobogós helyezést kerékpárosainknak mindeddig nem sikerült szerezniük, a pontszerző 5. (5 db) és 6. (2 db) helyezések jóvoltából a maga 12 pontjával mégsem utolsó a sportág a magyar olimpiai sportágak eredményességi ranglistáján. Arról nem is beszélve, hogy mint az kiderül, néhány esetben komoly esély mutatkozott a dobogóra, illetve 1984-ben a Los Angeles-i olimpia szocialista bojkottja miatt a magyar versenyzők úgynevezett Barátság Versenyeken vettek részt, ahol Somogyi Miklós pontversenyben bajnoki címet szerzett. Ezt az eredményt egy ideje a Magyar Olimpiai Bizottság (továbbiakban: MOB) javadalmazás tekintetében elismeri olimpiai bajnoki győzelemnek, bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (továbbiakban: NOB) továbbra sem kezeli hivatalos olimpiának a Barátság Versenyeket.
Kedvcsinálóként álljon itt egy állórajtos 1000 méteres 5. hely története Berlinből:
A birodalmi erődemonstráció jegyében az ekkor már Hitler uralma alatt álló Németország az újkori olimpiák történetének legmonumentálisabbját rendezte meg 1936-ban. A méreteket szemléltetendő elég csak a 110.000 főt befogadni képes főstadionra gondolni. Számos újítás debütál itt, például itt szerepel először a fáklyás futás, az első rádiós közvetítés, vagy az első kísérleti tévéadás. Magyarországról minden idők második legnagyobb kerékpáros különítménye utazik, összesen nyolc fővel. A kerékpárosok szereplését így foglalja össze a korabeli sportsajtó:
„Amint előrelátható volt, a repülőbajnokságban már az előfutamokban elvérzett a magyar válogatott. A kétüléses bajnokságban – melyben minden esély nélkül indultunk özönvíz előtti nehézsúlyú tendemen – nagy meglepetésre a középfutamba tornászta fel magát Pelvási és Németh. A csapatversenyben ugyancsak a középfutamig jutottunk. Időeredményünk alapján az összes résztvevő nemzetek között a 7. helyen végeztünk. Tekintetbe véve a nyugati államok hatalmas kerékpáros versenysportját, ez hatalmas eredmény volt. Az 1000 méteres időbajnokságon Orczán László beváltotta a hozzá fűzött reményeket amennyiben rossz rajtja ellenére is 5. lett. A 100 km országúti olympiai bajnokságban 27 nemzet részéről pontosan 100 versenyző indult. A 100 versenyző közül ötvenöt versenyző vérzett el és negyvenöt érkezett be együttesen a célba. A negyvenöt versenyzőből álló élmezőnyben benne volt mind a négy magyar válogatott. Rajtunk kívül csak a bajnokságot megnyerő franciák érkeztek be mind a négy emberükkel.”
A legnagyobb siker kétségkívül Orczán László 5. helyezése volt az 1000 m-es állórajtos időfutamban. Sajnos ennél az 1’14,0″-es időnél Orczánban sokkal több volt, hiszen korábban 1’13,2″-re javította az aszfaltpályás és egyben abszolút amatőr világcsúcsot, a Millenáris betonján pedig később 1 perc 12,4 másodpercet is tudott. Berlinben a versenyek fapályán zajlottak, ennek fényében várható volt egyéni legjobbjának megjavítása. Hogy ez mégsem sikerült, annak két oka volt. Egyrészt a helyiek által biztosított indítóember ferdén lökte meg a rajtnál, így kis híján elhagyta a pályát és kilépett a klipszből. Másrészt elindították a teljesen esélytelen 4000 méteres üldöző csapat tagjaként (Liszkay István-Németh Miklós-Orczán László-Pelvássy Ferenc), ennek egyik futama pedig pontosan fél órával bonyolódott az 1000 méteres futamok előtt… Tehát Orczán önhibáján kívül, részben sportvezetői hiba miatt a magyar kerékpársport egyik legnagyobb eredményétől esett el.
A 4000-es csapat amúgy két futamon vett részt, az elsőben 4’57,8”-al úgy kaptak ki az olaszoktól, hogy Pelvássy a 3. körben kiállt. A második futamban ugyanez ismétlődött meg, itt Pelvássy 2 kör után adta fel a küzdelmet, így a 5’03,4”-es időt futó csapatot a célvonal előtt utolérték a későbbi bajnok Franciák. Végül 13 csapatból helyezetlenek lettek…
Újabb adalékok tömege a hazai kerékpársport múltja iránt érdeklődőknek: a kétrészes olimpiai visszatekintés első epizódja a kezdetektől 1960-ig vezeti végig az olvasót a magyar kerékpárosok olimpiai szereplésén. A cikk magazinunk nemsokára megjelenő 2008. áprilisi számában olvasható.
