fbpx

Giant Anthem 1

Jó másfél évvel ezelőtt volt utoljára alkalmunk komoly Giant gépet tesztelni – akkor a Trance vázból építettünk egy zseniális trail bringát. A Trance-nek köszönhetően megtapasztalhattuk a Maestro rendszer működését, és nagyon megszerettük. Ezúttal örömmel jelenthetem, hogy az eddigi legdrágább, kifejezetten verseny-specifikus, profi komplett gépet kaptuk tesztelésre. Éppen ezért az egyik szemem nevet, mert korán – és nem a 2008-as szezon közepén – kezdhettük a munkát vele, a másik azonban sír, mert kevés idő jutott arra, hogy mindent kifacsarjunk az Anthemből. Így, szezonon kívül nem volt alkalmunk sem maratonon, sem XC versenyen kipróbálni, és nem is hajtottunk bele több száz kilométert, azt azonban gyorsan leszögezném, hogy a szokásosnál rövidebb teszt alatt is minden előjött, aminek kellett, és lenyűgözött a teljesítmény.
fotók: AtomAz első benyomás nekem nagyon fontos. Nem a kinézetre gondolok, mert bár az is fontos, én inkább egy érzést keresek egy tesztgépben. Azt az érzést, amikor beállítás után felülök és lendületesen megteszem az első pár száz métert. Az Anthem esetében az első benyomás a döbbenetesen jó gyorsíthatóság volt. Gyorsan haza is tekertem és lemértem – a mérleg 12 kiló alatti tömeget mutatott. Ez meglepett, mert ennyire jó tömegadatra egy gyárilag összeállított össztelós konfigurációnál nem számítottam.

giant_anthem_2.jpg

Első utam tisztán aszfalton, síkon vezetett. Ezalatt ismerkedtem a geometriával, apránként beállítottam a nyerget, a kormánydőlést, a fékkarokat, a váltót, a rugózó elemeket és bekoptattam a tárcsaféket. Ez utóbbival kapcsolatban az volt az érdekes tapasztalatom, hogy míg korábban a Shimano alapból kicsit kevés fékfolyadékot töltött be, a 2008-as XT egy kicsit inkább túl lett töltve – emiatt kissé reszel a betét, rövid a fékkar útja, így többet kell molyolni a pontos beállítással. A fékhatás egyébként azonnali és határozottan jó – legyen bármilyen nedves az idő. Egyre jobbak amúgy a Shimano fékbetétei. Az új XT fékkar beállítása gyerekjáték, a fékerő szabályozás érezhető hatással van a fékérzésre, és mindennek tetejébe még szép is a kar.
Evolve XC minden mennyiségben és a megunhatatlan XT kar
Nagyon kedvelem az Anthemhez hasonló, elöl-hátul 80-90 cm-t mozgó gépeket, ám a hazánkban is kapható más, de hasonló bringák közül kevés tudja azt, amit ez a szakág / stílus megkövetel. Vagy az alacsony tömeg nem jön össze, vagy becsúszik egy-egy béna alkatrész – ami az egész összhatást agyonvágja -, vagy rossz a mozgás, vagy az árverseny kergeti a gyártót szerencsétlen olcsósításba. Ennél a Giantnél nincs szó egyikről sem.

Fluidforming, ügyes játék a festéssel, Maestro és szép-, egy darabból kovácsolt középcsapágy-ház

Gyönyörű, könnyített részlet a tárcsafékes papucs

A geometrián azonnal éreztem, hogy tökéletes: hosszútávon haladós, alacsony, mászós, kényelmes és gyors mindenek felett. A rövid rugóútnak is köszönhetően (kis mértékű bemozgás) a középrész alacsonyan tartható – szinte megegyezik egy merevvázéval, és az átlépési magasság is nagyon kényelmes. A könnyű beállítást nagyban segíti az Evolve nyeregcső, melynek a feje nagyon okos. Az egyik csavarral egyszerre oldhatjuk mindkét nyeregsín tartót, de csak azt, így a dőlést nem befolyásoljuk, amikor a nyerget előre vagy hátra toljuk. A dőlést a másik csavar meglazításával állíthatjuk egy ügyes mechanika segítségével.

A Maestro felfüggesztés működését régebben egy kölcsönkért Faith nyergében tapasztalhattam meg. Mivel a Faith sokat mozog, hatványozottan érződött a különbség a rázós lefeléken nyújtott aktív-, és a tekeréskor, sprinteléskor tapasztalható pogózás-mentes viselkedés között.

Egy újabb tökéletes Fox és Michelin külső

Az Anthemnél a hangsúly – természetesen – a tekerés és mászás irányába tolódik el. Síkon haladáskor adott a lehetőség, hogy az RP2-es tagot lockoljuk, de soha nem volt szükségem rá, mert egyrészt a Fox szándékosan nem hiperaktív (állandó ProPedal dolgozik benne), másrészt pedig a Maestro felfüggesztés nagyon jól elbánik a tekerés okozta alacsony frekvenciájú bemozgásokkal. Röviden: nyugodtan nyitva hagyhatjuk a kék karocskát, nem fog belengeni a gép hátulja, nem csökken a tekerés hatásfoka, ellenben az idegesítő rázkódásokat kultúráltan csillapítja.

Terepen a Maestro mászás közben nyújtott teljesítményét emelném ki. A rugózás finomsága, érzékenysége pont arra elég, hogy a köveken, gyökereken átsegítsen, illetve, hogy akár a 70-100 km-es maraton távokat teljesítve csökkentse a rázkódásból fakadó felesleges fáradtságot. Lefelé a rövid rugóút- és a kevésbé érzékeny mozgás miatt pont annyit nyújt, hogy egy merevvázhoz képest azért nagyságrendekkel több kontrolt nyújtson. A mozgás jellege lineáris, tehát a teljes rugóút-tartományban nagyjából egyenletesen szépen végigmozog. A hátsó traktusnál – a vázban lévő csekély anyagmennyiség ismeretében – kártékony csavarodást, hajlékonyságot nem tapasztaltam.

A váz tele van gyönyörű részletekkel, okos- és jól elhelyezett merevítésekkel, modern fluidform csőformázással, a fényezés pedig hibátlan, divatos és gyönyörű.

A Fox villával kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy még nagy hidegben is kifogástalanul érzékeny a mozgása, de ha úgy akarjuk, teljesen belassíthatjuk vagy akár lockolhatjuk is a mozgását. Levegőrugózású, és minden állítható rajta, ami szükséges: csillapítás, kompresszió, lock out.

A merevség ötös, a féket PM konzollal fogadja, így az nagyot fog rajta. Beépítési magassága kicsi, mászáskor ennek és a remek vázgeometriának köszönhetően nem emelgetjük a gép elejét.

A kerekek könnyűek és remélhetőleg az új WTB Laser agyak minőségén, csapágyazásán és kilincsművén javítottak, hiszen egy ilyen bringában már egyszerűen nem lehetnek problémák az agyakkal. Érzésre egyelőre nem volt gond – a hátsó agy szép csendesen futott, rendesen és sűrűn reteszelt, a hatalmas átmérőjű agyperemnek (is) köszönhetően pedig elég merevek voltak a kerekek.

Külön kiemelném, hogy Michelin külsőkkel szerelik alapból a gépet. Furcsa, de ez nagy dolognak számít – kevés gyártó „drágítja” az összeállítást a világ talán legjobb külsőivel. Az XC Dry2 – ahogyan nevéből is kikövetkeztethető – száraz pályákra tervezett versenykülső. Van egy még inkább versenyre szánt változata (XCR), de az olcsóbb XC is tökéletes választás, érezhető teljesítmény-különbség nincs köztük, a szövetsűrűsége alacsonyabb csupán.

Száraz talajt 2 hónapja nem láttam, így kimondottan neki való terepet sem találtam, de tapasztalat így is gyűlt rendesen. Hát, ami biztos, hogy aszfaltra csak addig jó, amíg eljutunk a terepre. A gördülési ellenállással nincs gond, egész könnyen gurul, de aszfalton kanyarban, a nagyon vékonyka- és puha oldalbütykök azonnal elfekszenek, és vészesen sodródni kezd a gumi. Nem kezeli jól azt sem, hogyha a haladási iránnyal párhuzamos aszfaltrepedésbe futunk – kicsit abban is összevissza sodródik.
giant_anthem_6.jpg

Terepen azonban – a sarat leszámítva természetesen – rögtön elemében lesz, a korábban említett sodródás kontrollálhatóvá válik, iszonyat jól mászik, jól fékezhető és a nedves köveket, gyökereket is jól tolerálja. Ez utóbbiban igazán jó a Michelin úgy általában.

Az Anthem azon ritka bringák egyike, amin nem kell semmit sem cserélni. Minden egyes kis porcikáját figyelmesen, ésszerűen és teljesítmény-orientáltan alkották meg – ilyen egy valódi versenykerékpár. Az elsődleges ajánlás természetesen a maratonok világa. Kifejezetten alkalmas hosszú távú versenyek teljesítésére, alacsony tömege és rendkívül kultúrált mozgása miatt fáradtságmentesen falhatjuk a kilométereket – nekem a téli hidegben is élménnyé tette a bringázást. Utoljára 2004-ben éreztem magam ilyen jól egy NRS2-es nyergében – az Anthem úgy tűnik, méltó utódja lett. Mindent tud, nagyon jó, tehát 10 pont és „maxiriszpekt” :-).
[poll id=”18″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. január-februári lapszámában.

Info:
Forgalmazó: Velostar Kft.
Származási hely: Tajvan
Ajánlott fogyasztói ár: 719.900 Ft
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: S (16”); M (18” – tesztelt); L (20”)

Vázanyag: Aluxx alumínium FluidFormed; Maestro felfüggesztés; 90 mm rugóút
Rugóstag: Fox Float RP2
Villa: Fox F80 RL; 80 mm út
Kormánycsapágy: Giant; 1 1/8”; félintegrált
Hajtómű: Shimano XT ’08 HT II; 175 mm; 22-32-44 fog
Középrész: Shimano XT ’08 HT II
Lánckeréksor: Shimano XT; 11-34 fog; 9 seb.
Lánc: Shimano CN-HG73
Hátsó váltó: Shimano XTR Shadow ’07
Első átdobó: Shimano XT
Váltókar: Shimano XT Rapidfire Plus
Fék: Shimano XT; 160 mm
Fékkar: Shimano XT
Első agy: WTB Laser Disc Lite
Hátsó agy: WTB Laser Disc Lite
Felnik: WTB Laser Disc XC; 32 furat
Küllők: DT Competition; fekete
Külsők: Michelin XC Dry2; 26×2,0
Kormány: RaceFace Ecolve XC Flat Bar; 600 mm / 31,8 mm befogó
Kormányszár: RaceFace Ecolve XC; 110 mm
Markolat: Giant csavaros
Nyeregcső: RaceFace Ecolve XC; 30,9 mm / 350 mm
Nyereg: WTB Silverado Race
Pedál: –

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 71,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 72,5 fok
Tengelytáv: 1080 mm
Láncvillahossz: 427 mm
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Felsőcsőhossz: 565 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 595 mm
Kormányszárhossz: 110 mm
Középcsapágy-magasság: 310 mm
Súly: 11,62 kg (pedál nélkül)

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo