Dwars door Vlaanderen 2018: Yves Lampaert duplázott

Kellemetlen esős időben rótták a kilométereket a versenyzők a Dwars door Vlanderenen szerda délután. Nehezen indult be a verseny, de mégis eseménydús lett, melynek legvégén a tavalyi győztes  Yves Lampaert (Quick Step Floors) megvédte címét.  

A mezőny összetételét pásztázva egészen jól kikövetkeztethető, hogy idén macskaköves szektorok is lesznek majd a Tour de France-on. Míg a a vasárnapi Gent-Wevelgemen Mikel Landa ismerkedett a kockaköves versenyek rejtelmeivel  a Movistar csapatából (ő abszolút újoncként e téren), addig szerdán Nairo Quintana és Alejandro Valverde is rajthoz állt a spanyol együttes tagjaként. Az egynapos versenyeken is rendkívül sikeres (lásd még ardenneki klasszikusok) Valverde egyébként azt nyilatkozta, hogy szívesen rajthoz állna a vasárnapi Ronde van Vlaanderenen is. Ezenkívül itt volt még a Strade Bianchén (szintén újoncként)  szenzációsan teljesítő Romain Bardet (AG2R) is. Számukra természetesen ilyenkor a rutin megszerzése és a “túlélés” gyakorlása az elsődleges feladat,  ezt az akadályt végül sikerrel is vették.

A Dwars door Vlaanderen főszereplői azonban természetesen azok a kerékpárosok voltak, akik az E3 Harelbekén és a Gent-Wevelgemen is aktívan részt vettek az események alakulásában. Az előző két verseny egy sor kérdést szült. Tovább tart-e a Quick Step fölénye? Mihez kezd Greg van Avermaet és a BMC? Az idén ismét nagyon erősnek mutatkozó Sep Vanmarcke (EF Education First-Drapac p/b Cannondale) végre kézzel fogható sikerre tudja-e váltani jó formáját? Mennyire lesznek aktívak a Lotto-Soudalos srácok? És vajon ismét befér-e (legalább) a top10-be Wout Van Aert (Verandas Willems-Crelan)? A képletből hiányzott Peter Sagan (Bora-hasgrohe), ez előzetesen is így volt tervezve, vele majd legközelebb a Rondén találkozhatunk.  Szintén kihagyta a versenyt Philippe Gilbert (Quick Step Floors).

A szerdai 180,1 kilométeres versenyen mindenek előtt az eső nehezítette a versenyzők helyzetét. Valószínűleg ennek is volt köszönhető, hogy nem igazán igyekezett senki sem szökni. Az első említésre méltó esemény 90 kilométerrel a verseny vége előtt történt, amikor Luke Rowe (Team Sky) ellépett a mezőnytől, de őt nagyjából 30 kilométerrel később megfogták. Ezek után a BMC és a Quick Step Floors kontrollálta a mezőnyt. Később Tony Martin (Katusha-Alpecin) mutatta meg magát, de komolyabb előnyt nem tudott szerezni, ráadásul egy kanyarban el is csúszott a nedves macskaköveken.

A Quick Step Floors csapata a Taaienbergen  – 53 kilométerrel a verseny vége előtt – lendült támadásba, Zdenek Stybar indult el saját útján. A főmezőny ekkor már csak mintegy 40 versenyzőből állt és a cseh akciója még ezt a csoportot is megtépázta. Nem sokkal később őt is megfogták, majd John Degenkolb (Trek-Segafredo) támadása következett, amire Alejandro Valverde reagált. Ezután kialakult egy 11 fős szökevénycsoport, amelyet azonban a Lotto-NL Jumbo csapata üldözött a legagilisebben és végül eredményesen.

Tiesj Benoot (Lotto-Soudal) és Greg van Avermaet kettőse következett, majd felzárkózott hozzájuk ismét 11 másik versenyző, ők együtt tették végül ki a verseny első 13 helyezettjét is. Később ebből a csoportból kivált öt versenyző, míg üldözésükben az olimpiai bajnok vette ki a legnagyobb részt.

Az élen tekerő szökevények közül úgy tűnt, Sep Vanmarcke áhítja legerősebben a sikert, ugyanakkor nem a legügyesebben. Az öt versenyző az utolsó kilométereken már egymást figyelte. A verseny végkimeneteléről végül Yves Lampaert támadása döntött nem sokkal az egy kilométeres kapu után. A belga versenyző így 2017 után ismét a Dwars door Vlaanderen győztesének mondhatja magát.

A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére végül 116 versenyző is be tudta fejezni a versenyt a 173 fős mezőnyből, a legutolsó versenyző csupán 12 perc hátránnyal ért célba.

Top 15 a versenyen: 

(kép forrása)