fbpx

Cannondale F4 – a mászógép

Tavaly GG kolléga izgatottan várta, hogy végre kézhez kaphassa az F5-öt, amikor megtudta, hogy ő lesz a szerencsés tesztelő. Idén nekem jutott ez a lehetőség, ráadásul a hierarchiában egy lépcsőfokkal feljebb lévő modell a boncpéldány. Hogy miért is támasztunk mindketten nagyobb elvárásokat a Cannondale-ekkel szemben? Egyszerűen azért, mert a hőskorban a legtöbb fejlesztést ők hajtották végre, és messze a konkurencia előtt jártak, az ember pedig reméli, hogy az a tudás azóta sem veszett el.

Myles Rockwell alá már akkor bőven 100 mm-t mozgó duplavállas DH villát adtak, amikor a Rock Shox, meg a Manitou örült, ha 80 mm-t kisajtolt valahogy az aktuális szimplavállas XC villájából. Linkrendszereik, meg láncáttételeik voltak, amikor sokan még hátul merev vázzal DH-ztak, no és nem mellékesen a 90-es évek szinte minden nagy versenyzője megfordult náluk. Aztán kiszállt a főszponzor Volvo, így elapadt a fejlesztésekre fordítható hatalmas pénz. Szerencsére azért maradt egy kevés, meg persze a tudás azért tényleg nem vész el, így a jelenlegi tesztalanyunk is kiváló a maga kategóriájában, bár látszólag semmi különleges nincs benne: rég eltűnt a Cannondale-ek egyárnyalatú – jellemzően kék vagy piros – festése, amely éppen a visszafogottsága miatt volt feltűnő. Helyette a ma divatos fehér alapot kapjuk némi piros és fekete díszítéssel.

A váz, szokás szerint nagyátmérőjű, de változó falvastagságú csövekből épül, így optimális a kényelem, a tömeg és az erő aránya. A fejcső másfeles, mivel más piacokon Headshok telóval is kínálják, meg hát ma ez a divat. Szóval az irányítási merevséggel nincs gond. A bowdenek a lehető legjobb helyen futnak, és még egy kulacsot is vihetünk az egyébként igen aprócska vázon. Említésre méltók még a vázpapucsok, amelyek szerintem a legszebbek közé tartoznak a műfajban és ráadásul erősnek is látszanak.

Elsőre szembetűnő volt a látszólag is alacsonyan lévő középrész, amely nekem már kicsit túl lent volt. Csak összevetésként: egy Crux középrésze bő 20 mm-rel magasabb. Ez a gyakorlatban jó mászást és sima terepen jó kanyarodást sejtetett, de kövesebb talajon már problémákat is okozhat, hiszen függőleges állásban már csak 100 mm marad a pedál és a talaj közt, feltéve ha az sima.

A villa a Tora paletta tetejéről származik, és színben szenzációsan passzol a géphez. Tulajdonképpen működésben is, hiszen nagyjából kimozogja az ígért rugóút mennyiséget, lockolható, amelyet mászásnál azért rendesen ki is lehet használni. A mozgása azonban nem volt az a megszokott, mert bár elsőre úgy tűnt, hogy nagyon könnyed a megindulása, de a gyakorlatban mégis kissé szaggatottan dolgozott. Lehet, hogy ez hosszabb használat után változik, de a teszt alatt végig megmaradt. Azt azért hozzátenném, hogy – az évszak sajátosságaiból adódóan – kizárólag mínuszban, hóban és sárban tudtam menni vele.

A villához hasonlóan a fékek, a váltás és a hajtás egyaránt a Sram családból került ki, így viszonylag egységes a kép. Az Avid Juicy 3-ak kiválóan fogtak mindenféle körülmények között. XC használatra még tulajdonképpen az én 90 kilómmal is elboldogultak. A váltásteljesítményre sem lehetett panaszom, hiszen a Sram rendszer híres arról, hogy jól bírja a mocskot. A teszt alatt meg aztán tényleg kapott saras hólét, meg külön havat és sarat is, de soha nem volt vele gondom.

A gyári beállításokon egyedül a stucni állását változtattam meg, mert elég magas volt, így lefordítottam. Ezáltal tökéletesen lehetett mászni vele, bár lefelé már nem volt annyira stabil az irányítás. Ugyanakkor örvendetes volt, hogy végre nem egy csirke kis egyenes kormánnyal szúrták ki a szememet, hanem egy normális szélességű kormány segít a manőverezésben lefelé. Persze, aki XC vonalról érkezik, annak talán túl sok lesz ez a szélesség, de szerintem többet lehet vele nyerni így lefelé, mint amennyit esetleg a szélessége miatt felfelé veszítenénk. Mindenesetre a mászás hihetetlenül könnyű volt: tökéletes az erőátvitel, jók a gumik. Déhásként nem vagyok az a nagy mászógép, de ezzel a géppel kimondottam imádtam felfelé tekerni. És úgy néz ki, hogy ez ragályos. Az első tesztre ugyanis Putzer Alex is jött velem, aki bár ma már déhás hírében áll, de amikor még ő is pelyhedző állú legény volt, akkor azért a 23. helyig jutott a korosztályos XC VK-n egy Cannondale nyergében. Ez a bringa mindkettőnkből előhozta az XC-s múltat és nagy örömmel hajtottunk hegyről-hegyre cserélgetve a gépeket.

Ugyanakkor a F4-nek lefelé sem kell szégyenkeznie. Nemrég volt ugyanis egy Csoki Kupa (DH) a Hárs-hegy egyik egyszerűbb pályáján, ahol bő kettő perces volt a győztes idő. Én akkor a nagy DH gépemmel és sárgumival indultam. Gondoltam lemérem az időmet az F4-gyel is hasonló talajviszonyok közt, amivel végül is csak 10 másodperccel maradtam el a versenyidőmtől. Szóval egy nem túl technikás – inkább csak tekergős és tekerős – nyomvonalon nagyon jól lehet száguldozni ezzel a géppel. Gondunk csak gyökerek és kövek közt lesz, ahol bizony nagyon meg kell gondolni, hogy mikor és hol tekerünk, mert rettentő könnyű odaverni a pedált, még fölfelé mászásnál is, nemhogy lejtőn egy éles bedőlésnél.

Összességében tehát, ha a Cannondale a sport kategóriában már ilyen komoly színvonalú gépet tud összerakni, mind tudás, mind az alkatrészek tekintetében (ráadásul mindezt elfogadható összegért) akkor a konkurencia – válság ide vagy oda – felkötheti a gatyáját, mert a név még mindig kötelez.

Eredetileg megjelent a Bikemag 2009. január-februári lapszámában.

[poll id=”99″]

Forgalmazó: Mali Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázméret: S, M (tesztelt), L, XL
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 269.900 Ft

Vázanyag: 6061AL
Villa: Rock Shox Tora SL; 100 mm; állítható csillapítás; előfeszítés
Váltókar: Sram X5
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Sram X9
Lánc: Shimano HG53
Lánckeréksor: Sram PG950; 11-34 fog
Hajtókar: Truvativ Firex Giga X-pipe ISIS; 22/32/44 fog
Középcsapágy: Truvativ Giga X-pipe ISIS
Fékkarok: Avid Juicy 3
Fékek: Avid Juicy 3; 160/160 tárcsák
Agyak: Formula DC94/DC58; 32 furat
Küllők: 1,8 mm; rozsdamentes
Felnik: Mavic Ex 317; 32 furat
Gumik: Hutchinson Toro; 26 × 2,15”
Kormánycsapágy: Cane Creek
Stucni: Cannondale; alu; 100 mm / 31,8 mm
Kormány: Cannondale C3; 650 mm / 31,8 mm
Nyereg: Fi’zi:k Nisene Sport2
Nyeregcső: Cannondale C4; 400 mm / 31,6 mm
Pedál: Wellgo; alu; keretes

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Felsőcsőhossz: 560 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 585 mm
Középcsapágy-magasság: 297 mm
Nyeregvázcső-hossz: 410 mm
Tengelytáv: 1075 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Tömeg: 12,58 kg (pedállal)

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo